Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - Magánjogi kodifikációnk időszerűsége

308 megjelenhet más kútfői válfajban is: úgy a tétel megfordul és a törvény áll előttünik, 'mint szűkebb fogalom. Köztudomású, hogy magánjogunk manapság legnagyobb részében nem törvényi jog, hanem szokásjog (Tóth Lajois: Magyar Magánjog Általános Tárnok 1. 1. 11., 59.). Ha ügyelünk arra, hogy ,a kodifikálás csakugyan a társadalomban iélő jogi normáknak iá kipuhatolása és abstractiója legyen, úgy mem fenj-eget bennünket laz a veszedelem, hogy a kódex a nemzeti irányú jogfejlődést megzavarja, vagy hogy a tkodexjben nagyobb iszámban lesznek a holt tételek. Helyesen emelte ki Erdélyi Sándor igazságügyminiszter ja kodifikáló bizottság első teljes ülésén (1898. január 14-én): „írjuk meg ia magyar jogot úgy, amint az évszázadok alatt a magyar nép életéből, .szükségleteiből fejlődött. . ." Rá kell állnünk (folytatta) a magyar jogfejlődés alapjára." Hangsúlyozta, hogy „semmit ami magyar, lami a 'miénk felhasználatlanul nem hagyunk." (Előkészítő Állandó Bizottság Jegyzőkönyvei 111. Budapest 1898., 8., 9. oldal.) Ugyanez a gondolat vezette Zsitvay igazságügyminisztert, amikor a felsőház 1931. május 30-án tartott ülésén a kódex tárgyalási technikájáról szóló 1931. évi XXII. t.-c. tárgyalásakor kiemelte, hogy a magyar jogalkotó géniusz szelleméből kell, hogy megalkossuk a magyar polgári törvénykönyvet (98. ülés 181. oldal). Bizonyos mégis, hogy a kodifikációriiak a célja nem a merő konzerválása a meglevő jognak. A jogi normák státusa a 'kodifikáció előtt és után nem ugyanaz; la kódexben lehetnek, Ikell is, hogy legyenek új szabályok, melyek anyagát képezik új jogszabályok ikiképződésének. Az emberekre ugyanis már maga az, hogy valami a kódexben benne van, mint cselekvési szabály, igein nagy erővel hat, úgyhogy igen erős ellenérzésnek kell annak lenni, ami valamit kilök iá 'kódexből. így értendő az a megbízás, amit Werbőczy István kapott a királytól: „országunknak minden jogát, törvényeit, bevett és elfogadott szokásait, és rendeleteit, amelyeket tudniillik ebben az üirszághan követni és megtartani szoktak, egybeszedje." (Triparttitum Márkus Törvénytár 17.) így értendő az a megbízás is, amit Mária Terézia az osztrák polgári törvénykönyv kodifikálása során adott 1753-ban ia Brünnbe összehívott Compilations commissionak: az uralkodó jogot lehetőleg megtartsák. Hogy azután mennyi új szabály adagolható be valamely társadalominak, foglalható be az új kódexbe, hogy mennyiben lehet valamely kódex u. n. „reform kódex", ez a kodifikálásnak további nehéz problémája. Egy bizonyos: nincsen a világon kódex, mely 100%-ig átment volna az életbe, melyíhen holt tételek ne lennének. Hogy elérkezett-e minálunk a kodifikációnak laz ideje, hogy készen van-e a mi társadalmiunkban az a jogi norma matéria.