Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - Magánjogi kodifikációnk időszerűsége

307 íme Wertbőozy István is azt tekinti feladatául, hogy az országnak eddigelé szétszórt, csonka, zavart és inem egészen összeillő statútumait és végzieményeit, törvényeit és szokásait egybefoglalja és összekapcsolja. Maga Werbőczy kiemeli, hogy ez „igen nehéz, sőt emberi erőt 'meghaladó dolognak látszik." Csakugyan: megállapítani azt, hogy imi él bennünk, miint cselekvési szabály, hogy unit érezünk, akarunk, parancs'oluinlk egy coinetrét esetnek a beálltával!, hogy ani a társadalomban élő jogérze't: a társadalomiban élő jogi normák kipuhatolása, felfogása és megszövegezése „igen nehéz, sőt emberi erőt meghaladó dolognak látszik" és bizonyiára csupán ott lehetséges, ahol ezek a normák a társa dialomban imár annyira a m enn yá re k ifo rrott ak. Valóban: a kodifiikáltornlaik a legnagyobb, ímert kihatásaiban a legfontosaibb problémája megállapítani elérkezett-e vájjon a kodiífikáció ideje? készen van-e már a társadaloimbain az alkalmas és elegendő jogi matéria a törvényhozási abstractióhoz? ahhoz, hogy valaki „az 'országnak összes szokásait, valamint törvényeit ós végzeményeit tiszta és imdndenki számára könnyen érthető nyelven előadja", amint ezt Werbőczy célul tűzi maga élé (u. o. 5.). Egy koraszülött kódex —• a benne levő idegen matériával — megfertőzi! a nemzeti irányú jogfejlődést, hacsiak a társadalom nem elég erős arra, hogy a nyers, az idegen materiát visszalökje vagy átgyúrja ós felszívja, mikoris a nemzeti irányú jogfejlődés a zökkenő után tovább haliad ugyan, de a kódexnek egy része — az idegten matéria — holt tétel imiarad, nem megy át az életbe, inem lesz joggá. Bizonyos ugyanis, hogy ami valamely kódexben benne van: nem mind jog. Jog csak az, amivel valójában élünk: a jus quo utimur, aimd az adósnak meg a hitelezőnek a lelkében la hypoteticus tényállás beálltával csakugyan életre kél, akaratunkat, cselekvésünket csakugyan kiváltja, ami cselekvésünknek csakugyan rugója, ami része a mi lelkivilágunknak, csak ez a jog, a jus vigens. Nincsen kódex, amelyben ne volnának holt télelek, olyan tételek, melyek sohasem mentek át az életbe; még inkább: nincsen kódex, melyben ne volnának kihalt tételek, olyan tételek, melyekkel valaha éltünk, de amelyekkel imanapság már nem élünk. Imié: a törvény a tágabb fogalom, a jog a szűkebb fogalom, mert ami a törvényben van, nem imind jog. A holt tételek meg a kihalt béltelek is benne vannak a törvényben, de nem részei a jognak. Ehhez járul, hogy vlamnak a törvényben merő ténymegállapítások: a magyar állam ezeréves 'megalapításának é>s fennállásának a dicsőséges ténye törvénybe iktattatott — ez az 1896. évi VII. t.-c, — de ami ebben a törvényben van, az nem jog. Csakugyan, a törvény a tágabb foglalom, a jog meg a szűkebb fogalom; ha azonban arra gondolok, hogy a jog nem csupán törvényben jelenhet meg, hanem