Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - Lehet-e a Bizt. N. 5. §-ában megjelölt felhivó levél elküldésének idejét a Kt. 487. §-a szerint való elévülési idővel kapcsolatba hozni?

5 sakor, — hány hold föld értékének fog megfelelni. A kir. Kúria mostanában a nehéz gazdasági viszonyok miatt mem is itél meg teljes kötelesrészértéket, hanem annál kevesebbet. Ezzel azonban a jogosult megrövidülhet még köteles-részében is, noha erre ő okot és a törvény módot nem ad, másrészt pedig a kötelezettet nagyon is kérdéses kedvezményben részesíti, mert kérdéses, hogy megtudja-e fizetni a csökkentett összeget is és nem megy-e rá a vele szemben méltányosan megállapított köteles-részre az ő egész öröksége és esetleg egyéb vagyona is, anélkül, hogy abból a kötelesrészesnek anyagi előnye lenne. Mindez a jogsérelem el lenne kerülhető, ha la bizonytalan és változó értékviszonyok idejére a kötelesrész természetben Ítéltetnék meg, amely esetben a kötelesrészes törvényes osztátyrészét azonnal és egészben kapná meg, nempedig hosszadalmas pereskedés és hosszú teljesítési határidő lejárta után, esetleg részletekben, amikor a megcsonkított kötelesrész sem nyújtja többé az ainmak megfelelő anyagi erőt, mivel a nehéz és bizonytalan gazdasági viszonyok közt az egyik részlet a másik szolgáltatásáig elapad és viszont a kedvezményezett is a szükségesnél nagyobb anyagi áldozat hozása nélkül felelhetne meg kötelezettségének. Egyikük sem nyerne jogalap inélkül a másik sérelmére s anyagi áldozatot sem kellene hozniok egy a mai időkre jogsérelem veszélye nélkül nem alkalmazható birói gyakorlat követése kedvéért. LEHET-E A BIZT. N. 5. §-ÁBAN MEGJELÖLT FELHTVÓ LEVÉL ELKÜLDÉSÉNEK IDEJÉT A KT. 487. §-A SZERINT VALÓ ELÉVÜLÉSI IDŐVEL KAPCSOLATBA HOZNI? Irta: dr. Dávid István, a m. kir. Kúria bírája. A 60. sz. jogegységi döntvény hozatalára alkalmat adó ellentétes birói gyakorlatban az a felfogás is megnyilvánult, hogy ha a biztosított a kárbiztosítás hatályának beállta után fizetendő díjat az esedékességkor, vagy a neki engedett halasztás elteltéig nem fizeti meg, a biztosító az 1927. X. t.-c. 5. §-ában előirt figyelmeztető felhivást a Kt. 487. §-ában meghatározott elévülési időn belül, vagy arra való tekintettel bármikor elküldheti. A jogegységi döntvény a törvénynek azt az értelmét állapította meg, hogy a figyelmeztető felhivást a teljesítés elmulasztása napjától számított 30 nap alatt kell elküldeni, tehát a döntvény indokolásában szükségtelen volt foglalkozni azzal, hogy a felhívó levél elküldésére rendelkezésre álló idő van-e valamely vonatkozásban a biztosítási díjkövetelés elévülésére megszabott idővel? Az előreláthatólag felmerülő észrevételek szempontjából azonban mégsem érdektelen ennek a kérdésnek megbeszélése, elmellőzve itt azt a további kérdést, hogy vájjon az egy évi határidőt hosszabb tartamára való tekintettel egyáltalán elfogadhat-