Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - Lehet-e a Bizt. N. 5. §-ában megjelölt felhivó levél elküldésének idejét a Kt. 487. §-a szerint való elévülési idővel kapcsolatba hozni?

6 juk-e olyannak, mely a felhívó levél elküldésére nyitva álló időnek alkalmas lehetne? Az alábbiakban a figyelembe jövő szempontokra a német és osztrák törvény és birói gyakorlat megvilágításában óhajtanék rámutatni, mert fel lehet tenni, hogy épen e két törvény s az azzal kapcsolatos emlélet és gyakorlat oldaláról foginak arra alapított észrevételek elhangzani, hogy az említett kérdés elhanyagolása nem volt megengedhető. Az 1908. évi német biztosítási törvény 39. §-a szeriint ha a biztosítás kezdete után fizetendő díjat kellő időben ki nem egyenlítik, a biztosító a biztosítottnak (Versicherungsnehmer), eninek költségére, teljesítési határidőt tűzhet s a határidőnek eltelte után ha a biztosított a fizetéssel késedelemben van, a biztosító jogosult arra, hogy a biztosítási szerződést azonnal való hatállyal (ohne Einhaltung einer Kündigungsfrist) felmondja. A német irodalomban a törvény értelmezésénél az az álláspont jut kifejezésre, hogy mivel a törvény a biztosítónak teljesítési idő tűzésére való jogot anélkül enged, hogy e jog gyakorlásának kezdő pontját megjelölné, a biztosító azt bármikor gyakorolhatja. Abból, hogy a biztosító jogával több, vagy kevesebb ideig nem él, e jogról való lemondásra következtetni nem lehet, a biztosítottnak pedig semmi joga sincs ahhoz, hogy a biztosítótól azt követelje, hogy a fizetési határidő ki, vagy ki nem tűzését illető szándéka felől nyilatkozzék. (Alfr. Maines: Kommentár zum deutschen Reichsgesetz über den Yeisicherungs-Vertrag. S. 176. Anni. 7.) Teljesen egybehangzó ez az álláspont a törvénynek azzal a tartalmával, hogy a biztosítóval szemben nem teszi kötelezővé a teljesítési idő tűzését, hanem ennek csak jogosítványt ad erre (kainn ..... eine Zahlungsfrist bestimmen), amiben nyilván az a célzat jut kifejezésre, hogy csak az azonnali hatályú leimondásnak tekinti előfeltételéül azt, hogy a határidő kitüzessék s a biztosított ennek elteltéig a fizetéssel még mindig késedelemben legyen. Egj^ebekben azonban a biztosító keze teljesen szabad, tehát nincs akadálya a német törvény szerint annak, hogy ha a szerződéshez kívánja magát tartani, a teljesítést azonnal, megintés nélkül, per útján követelje. A dolognak ebben az állásában, bár a német irodalomban oly felfogással is találkozunk, hogy a biztosító érdekében és a biztosítási ügylet korrekt kifejlése érdekébein ajánlatos volna a fizetési határidőnek lehető rögtöni kiiüzése, — csak természetes, hogy a biztosító határidő tűzésének más korlátja nem lehet, mint az elévülési idő lejárta. (12. §.) Az osztrák 1917. évi dec. 23-iki törvény 29. §-a már sokkal inkább egyezik tartalmilag a mi 1927. X. törvénycikkünk (Bizt. X.) ő. §-ával. Kimondja ugyanis, hogy ha a biztosítás kezdete után kiegyenlítendő díjat az esedékesség napján ki nem fizetik, a biztosítottat ÍVersicherungsnehmer) ennek költségén, Írásban, a