Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - Átértékelés az öröklési jogban

3 Az egyévi határidőhöz való merev ragaszkodás örökösödési ügyben a mindennapi életnek sem felel meg. Az örökhagyó halála után leltározás, hagyatéki eljárás, egyezkedés indulnak meg, sokszor a hagyaték állagának tisztázásához hónapok kellenek, esetleg a jogosult valamely hagyatéki vagyontárgyról terhére róható mul isztás nélkül csak évek múlva értesül, azért az örökhagyó halálától számított egy éven belül való keresetbeadás megkövetelése olykor a hagyatéki ügy nyugodt, békés elintézését akadályozza, olykor teljesíthetetlen követelményt jelent, amikor a 3. §-ban meghatározott határidő jogelenyésző hatálya igazolással el nem hárítható és e részben az is közömbös kérdés, hogy maga a jogosult átértékelés alá eső követeléséről mikor szerzett tudomást. Abban a kérdésben, hogy az 1928. évi XII. t.-c. öröklési jogon alapuló pénztartozásoknál miként alkalmazandó, csak a törvény 15. §-a lehet útmutató. A 15. §. 2. bekezdése két részből áll. Az első fele örökösödésből, kötelesrészből, hagyományból eredő stb. pénztartozásokról rendelkezik; pénztartozások alatt azonban a törvény alkalmazása szempontjából annak 1. §-a értelmében csak a pénzben meghatározott tartozások értendők, tehát a kötelesrész vagy ági örökrészkövetelés is csak abban az esetben tartozik ide, ha összege a jogosultat kötelezőleg — birói határozattal, egyességilag vagy általa elfogadott végrendelettel — már meg van határozva. A 15. §. 2. bekezdésének másik fele érteimébein ugyancsak a törvény rendelkezései nyernek alkalmazást a közszerzemény, különvagyon, ági és szerzeményi vagyon megállapításában számbaveendő vagyontárgyak értékének, valamint a kötelesrész kiszámításában és az osztályrabocsátásnál számbaveandő előre kapott értékeknek és élők közti egyéb adományok értékének meghatározására. A bekezdés másik fele tehát a törvény rendelkezéseit nem közvetlenül magának a pénztartozásnak meghatározására alkalmaztatja, amikor is a törvény rendelkezéseinek megfelelően meghatározott egyes értékek alapján állapítandó meg mostaini időre szólólag és mostani pénznemben a kötelesrész vagy ági örökrész. Amikor tehát a kötelesrész — ági örökrész — összegszerűen már meg van határozva, a meghatározott pénztartozás tárgya az átértékelésnek. Ellenben amikor az összeg még nincs meghatározva, az átértékelés alá sem vonható, hanem átértékelés alá csak alkatelemeiinek, az egyes vagyontárgyaknak értéke esik, természetesen csak lazoké, amely vagyontárgyak nem a pénztartozás öszegének megállapításakori értékükben veendők számításba. A kir. Kúria egyik Ítélete a következő indokolást foglalja magában: „A 15. §. 2. bekezdése értelmében a kötelesrész kiszámításában az előre kapott vagyontárgyak értékének meghatározásánál átértékelésnek van helye, az átértékelés pedig a 15. §. 1. bekezdésében kiemelt kölcsönös kiegyenlítés és méltányosság