Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Korlátolt elmeállapot és bűnözési hajlam

58 nak. Ezt csak akkor zárhatjuk ki, ha a vádlott értelmileg is fogyatékos fejlettségű s ebből folyólag látszik erkölcsileg is inferiorisnak. Elvégre az erkölcsi fogyatékosság, az erkölcsi kötelességek iránti érzéketlenség vagy a durva, cynikus természet és a léha, dologkerülő életfelfogás egymagában nem jelent elmebajt vagy korlátolt elmeállapotot. Akinek az értelmi képességei normálisan fejlettek, aki képes a társadalmi élet szabályait, törvényeit felfogni és azokhoz alkalmazkodni, annak tisztában kell lennie az erkölcsi törvényekkel és kötelességekkel is. Az örökletes-terheltséggel, degeneráltsággal való védekezés ily esetekben bizonyára szintén csak üres mentség, hangzatos frázis, mellyel épen a kitanult, ravasz bűntettesek szoktak kísérletezni a biróság félrevezetésére. Kitűnő példa erre az alább közölt eset, melynek hőse egy igázáll magasabb műveltségűnek tekinthető (bölcsészet-doktor, középiskolai tanár) egyén, aki öt év alatt a csalásoknak és sikkasztásoknak hosszú sorozatát követte el. Magániskolákat, internátusokat, közművelődési egyesületeket alapított, nyaraltatási akciókat szervezett, külföldi könyvkereskedőktől nagymennyiségű könyveket rendelt. Teméntelen embert csapott be ily módon s százezrekre menő kárt okozott egyeseknek, hazai és belföldi cégeknek, egyes iparosokat teljesen tönkre juttatott, földönfutókká tett, ezenfelül mérhetetlen erkölcsi kárt okozott az országnak külföldön. Ez a valóban nagyszabású szélhámos egyéniség -— eltekintve a ténybeli tagadásoktól — szintén a degeneráltsággal, a korlátozott beszámítási képességgel védekezett. A védelem állítása szerint vádlott atyja is terhelt volt s ő maga a háborúban kapott gránátnyomás következtében mint idegbeteg kezeltetett. A kir. törvényszék és a kir. Ítélőtábla ítéletei nagy gonddal és alapossággal állítják össze a vádlott élet- és jellemrajzát. Megállapítják, hogy testileg és lelkileg egészséges, munka és keresetképes egyén, aki oly képzettséggel rendelkezik, hogy feltétlenül találhatott volna rendes keresetet, már csak nagy nyelvtehetségénél fogva is, aminthogy nyelvtanításból időnként jó jövedelmet szerzett is. Vádlott azonban, mint a kir. törvényszék beható elemzés után rámutat a bűncselekmények motívumára, amint a tanári oklevelet megszerezte, nem arra törekedett, hogy egy rendes, állandó tanári álláshoz jusson, hanem a munkanélküli, hirtelen meggazdagodási vágytól vezetve, már a háború előtt is magániskolák alapításával foglalkozott, a rendes tisztességes munkát kerülte, azok berendezési tárgyait hitelre készíttette el s árát mai napig sem fizette ki. A háborút követő zavaros viszonyok még jobban fokozták vádlottnál a munkanélküli meggazdagodás vágyát, így tudott öt éven át a különböző nagystyiü gründolások révén kipumpolt idegen pénzekből kényelmes, csaknem lényűző életet folytatni, bel- és külföldön állandóan utazgatni. A törvényszéki ítélet ezért kizártnak tekinti, hogy vádlottnak elmeállapota, akaratelhatározási képessége bármely oknál fogva korlátozott lett volna vagy hogy elmezavarban követte volna el a bűn-