Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 2. szám - Korlátolt elmeállapot és bűnözési hajlam
57 amivel azonban az illetők csak Kuba szigetérc jutottak el s mérhetetlen szenvedések és anyagi tönkrejutás után tudtak hazakerülni. Vakmerő szédelgés! eset volt az is, mikor 4 volt kereskedelmi alkalmazott a budapesti tőzsde szomszédságában hangzatos cég alatt (Schleswigholsteini acélmüvek vezérigazgatósága) banküzletet alapított s hetekig képesek voltak szemfényvesztő ügyeskedéssel lépre csalin pénzembereket. Legutóbb egy fővárosi előkelő tisztviselőnek joghallgató fia került 67 rendbeli csalás vétsége miatt a -büntetőbiróságok elé, aki egy tényleg fennálló egyetemi diákjóléti intézmény alelnök ségének felhasználásával hamis igazolványokat készített s azokkal adományokat gyűjtött és a legelőkelőbb fővárosi és vidéki embereket, egyházfőket, grófokat pumpolt meg, olykor álbárói névjegyek felhasználásával, — a kicsalt összegeket persze saját céljaira használván fel. A kir. törvényszék enyhítő körülményül számította be vádlottnak „a szakvélemény szerint degenerált voltát", de ezzel szemben a bűnelkövetésnél „használt tervszerűséget" súlyosítónak vette.. A felsőbíróságok figyelmen kívül hagyva a degeneráltságot, újabb súlyosító körülményül számították be a közönség nagyfokú veszélyeztetését, illetőleg azt, hogy ,,a vádlott kartársainak bizalmával visszaélve, sorozatos bűncselekményeivel a humánus célú diákjóléti intézményt is compromittálta és a közönségnek elhidegítésével azt anyagilag is a további károsodás veszélyének tette ki." (B. III. 5664/1931.) Hogy ilyen esetekben, ha sorozatos bűnelkövetésről van szó, az állandó bűnözési hajlam, illetőleg az üzletszerű bűnelkövetés megállapítható, az kétségtelen. A vádlott szellemi épségét épen ez a magasabb elmeélre mutató furfangosság, a sértettek becsapásának, tévútra vezetésének ügyes Meszelése, bűntársak kerítése, ezeknek kitanítása, a tervszerű kivitel kézzelfoghatóan igazolják. A szellemi épség hiányáról, illetőleg gyengeelméjűségről tehát ilyen nagystylű bűntetteseknél szó sem lehet. A tulajdonképeni vitás kérdés ezeknél csak az, hogy nem forog-e fenn az illető vádlottnál általános kóros elmegyengeség, imbecillitás? Ennek az eldöntése nézetem szerint mindig az eset dolga. Elvileg nem lehet kizárni a lehetőségét annak, hogy dyen szélhámosok az elmeorvosi tudomány tanítása szerint a kórosan gyengeelméjűek fogalma alá sorozhatok, ezeknek az izgatott (erethikus) formájú csoportjába, vagyis az erkölcsi fogyatékosságuk csak egy része a tényleg fennálló általános „szellemi" fogyatékosságuknak. Azt kell tehát minden egyes esetben gondos vizsgálat tárgyává tenni, hogy a vádlott egész elmeállapota olyan-e, mely miatt őt a szakértői vélemény alapján valóban kórosan gyenge elméjűnek, értelmileg és erkölcsileg fogyatékosan fejlett egyénnek lehet tekinteni. Vagyis nézetem szerint maga az u. n. erkölcsi fogyatékosság, ha az illető értelmileg teljesen ép, normális egyéniség, nem elég a „kóros elmegyengeség" megállapítására, tehát nem akadálya az állandó bűnözési hajlam megállapításának s a szigorított dologházba beutalás-