Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Korlátolt elmeállapot és bűnözési hajlam

54 cmhen igazság törvénye szerint is elmebetegnek minősítendő, az ilyen vádlottat a Btk. 76. §-a értelmében fel fogja menteni. ^L. Ig. Orvosi Tanács Munkálatai. Új sor. I. 21. és 33. 1.) Ha pedig azt állapítja meg, hogy az illető nem kifejezetten elmebeteg ugyan, de elmaradt szellemi fejlettsége vagy imbeeillitása miatt csupán gyengeelméjünek minősítendő, ezt az állapotát az illető javára enyhítő körülményül fogja beszámítani, mert ez az állapot — habár kisebb kiadásban, — de mégis csiak elmebaj, kóros elmeállapot, amit emberies dolog az illetőnek mint veleszületett vagy akaratán kívül előállott személyes tulajdonságát javára beszámítani. (A gyengeelméjűség az elmekórtan szerint mindig veleszületett, illetőleg velenemzelt kóros elmegyengeség, ami rendszerint gyógyíthatatlan baj, Moravcsik szerint legfeljebb javítani lehet rajta, — különbözik ettől a dementia, mely valamely kórfolyamat kapcsán szerzett baj, dem. senilis, paralitica, precox.) így ebből az emberiességi szempontból számította be enyhítő körülményül a kir. Knria annak idején a Lederer Gusztávné javára ,,a lelki rendellenességet, az erkölcsi belátásnak feltűnő hiányosságát, ami szinte a térbeliség jellegével bírt", amely enyhítő körülmény mentette meg a gyilkosság miatt marasztalt asszonyt — jóllehet „erőszakos akaratát", „társadalomellenes egyéniségét" a kúriai Ítélet is kiemeli — a halálbüntetéstől. (B. III. 5787/1926.) Hasonlóképen enyhítő körülményül vette mind a három fórum egy gyilkossággal vádolt magántisztviselő „szellemi korlátoltságát", akire az orvosszakértők „a beszámítbafóságot is korlátozó nagyfokú terheltséget" állapítottak meg, amely kóros állapotát „a szertelenségig fokozta" egyik gyermekének két év előtti elhalálozása és állásának elvesztése folytán támadt súlyos gondja (a gyilkossági ksérlet helyett mindhárom bíróság csak könnyű testi sértésnek minősítette a ceruzafaragó késsel történt három szúrást, melyek 8 napon belül gyógyult sebet okoztak. B. III. 6199/1931.). Ugyancsak enyhítő körülményül állapította meg mindhárom bíróság a vádlott korlátolt beszámíthatóságát, aki erősen beborozott állapotban atyját, kivel együtt italoztak, veszekedés, majd verekedés közben halálra sérelmezte (atyja fejét a földhöz verte). Az orvosi szakvélemények szerint vádlott nem szenvedett ugyan elmezavarban, de műveltségének és erkölcsi érzékének fogyatékossága — valamint ittassága — akaratának sziabad elhatározási képességét korlátozta. (B. III. 5103/1931.) Az idült alkoholismust, ami az elmeorvostan tanítása szerint elmekórforma, illetőleg elmebántalom gyanánt tekinthető, a büntető bíróságok szintén rendszerint enyhítő körülménynek szokták venni. Elvileg helyesen, mert az alkohol rendszeres mértéktelen élvezete mérgező anyagot visz a szervezetbe, ami aztán több évi rombolás után delírium tremens-t, vagyis heveny zavartságot idéz elő. Ugy, hogy lehetnek esetek, amikor az alkoholmérgezés folytán teljes elmezavar áll elő s az ily állapotban elkövetett bűncselekmény kiesik a büntetőjogi beszámítás alól. Ha azonban az alkoholmérgezés nem