Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

50 az, hogy a büntetőjogi rendelkezések túlnyomó részét nem a büntetőtörvény foglalja magában, hanem különböző később megalkotott törvények. Amikor a büntetőtörvény életbe lépett, az anyagi jogi büntető rendelkezéseket összesen három törvény foglalta magában. Nevezetesen: a bűnlettekről és vétségekről szóló büntetőtörvénykönyv, a kihágásokról szóló büntetőtörvénykönyv és az életbeléptetésá törvény. És mi a helyzet ma? Ma száznál több, majdnem másfél száz törvény tartalmaz anyagi büntetőjogi rendelkezéseket. És ez a nagy anyag annyira széjjel van szórva, hogy az abban való eligazodás már magában véve is művészet. Nincs rovására az áttekinthetőségnek az, hogy a büntetőtörvénykönyv (különös részének egy-egy fejezetét különböző új törvények helyettesítik. Ilyen a becsület védelméről szóló törvény, ilyen a hatóságok büntetőjogi védelméről szóló törvény. Nincsen rovására az áttekinthetőségnek az sem, hogy számos újabb törvény foglalkozik egy bizonyos körbe tartozó joganyag szabályozásával. Ilyen az új nzsoratörvény, az új árdrágító visszaélésekről szóló törvény, ilyen a rendtörvény. De megnehezíti ennek a rengeteg anyagnak az áttekinthetését az, hogy számos büntetőügyi rendelkezés van elszórva, a szó szoros értelmében elrejtve a legkülönbözőbb törvényekben. E tekintetben szomorúan jellemző, hogy igen fontos polgári anyagi büntetőjogi rendelkezéseket a katonai 'büntetőtörvényt életbeléptető törvény tartalmaz. A polgári büntetőjogi biró tehát, akinek a katonai büntetőjoghoz semmi iköze -nincsen, a katonai büntetőtörvényt is kezében tartani kénytelen. Azonban nem csak a büntetőtörvény különös része módosult. A büntetőtörvény általános rendelkezései sincsenek ma már a maguk egészében hatályban. Itt van mindjárt a büntetőtörvény 2. §-a. Ez a törvényszakasz a büntetőtörvénynek egy dogmáját foglalja magában, mely szerint olyan esetben, amikor a cselekmény elkövetésétől az itélethozásig terjedő időközben egymástól különböző törvények léptek hatályba: ezek közül a legenyhébb intézikedés alkalmazandó. Ezt a dogmát is kikezdte az idő vasfoga. Az újabb törvények azt egyre jobban megingatják. Első ízben a hadviselés érdekei elleni bűncselekményekről szóló 1915. évi törvény-, majd öt évvel később a bankjegyek felbélyegzéséről szóló törvény érintette az idézett jogelvet. De ezek mindenekfölött óvatos, majdnem azt mondhatnám bátortalan intézkedések voltak, melyeket könnyű volt megindokolni a háborús állapottal, illetve az összeomlás okozta rendkívüli viszonyokkal. Ezeknél a törvényeknél sokkal jelentősebb rendelkezést tartalmaz a második büntető novella 52. §-a, amely már alapjában rendíti meg a Btk. 2. §-ában lefektetett alapelveket. Talán a törvényhozásnak ez a határozott állásfoglalása vezetett arra, hogy több új törvényben szükségesnek találták annak kiemelését, hogy az új törvények alkalmazásánál a Btk. 2. §-a irányadó, így az új uzsoratörvérryben s a hitelsértésről szóló törvényben.