Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

51 Van-e már most ráció abban, ha az új törvény ilyen rendelkezést tartalmaz? Erre a kérdésre a válasz a leghatározottabb nem. A Btk. 2. §-a általános rendelkezést tartalmaz, mely minden újabb törvényre vonatkozólag alkalmazást nyer. És a büntetőtörvény hatályba lépte óla sok új törvény lépett életbe és soha nem volt kétséges, hogy azok alkalmazásánál a Btk. 2. §-a irányadó. A bíróságok a különböző jogszabályok közül mindég az enyhébb törvényt alkalmazták, kivételével annak az egynehány törvénynek, amelyek kifejezetten kizárják a Btk. 2. §-ának az alkalmazását. E néhány törvénytől eltekintve, nem volt és nem is lehetett kétséges a szóbanforgó törvényszakasznak az alkalmazása. Azt alkalmazni kellett és kell is, akár történik arra az újabb törvényben hivatkozás. Teljesen közömbös tehát, hogy az újabb törvény tartalmaz-e ilyen törvényre utalást, vagy nem. Sőt a közömbösnél is rosszabb, mert abból, hogy néhány újabb törvény tartalmaz utalást a Btk. 2. §-ára, félreértés támadhat oly újabb törvények tekintetében, amelyek ily fölösleges utalást nem tartalmaznak. Akadhat ugyanis, ki ebből azt következtetheti, hogy csupán amaz új törvényeknél kell alkalmazni a Btk. 2. §-át, amelyek ezt kifejezetten kiemelik. Ebben a tekintetben a helyzet ugyanaz, mint a mellékbüntetéskép alkalmazandó pénzbüntetésnél. Idevonatkozólág a második büntetőnovella általános szabályt tartalmaz s e törvény külön ki is emeli, hogy ezt az általános szabályt alkalmazni kell a jövőben megalkotandó törvényekre is. A törvény tehát a lehető legvilágosabban rendelkezik. Nincsen ráció tehát abban, hogy néhány újabb törvény, mint például az új iizsoratörvény, továbbá a hitelsértésről szóló törvény kiemeli, hogy a pénzbüntetés tekintetében a második büntetőnovella rendelkezései irányadók. Ez csak félreértésre vezethet oly törvények tekintetében, melyek ily fölösleges rendelkezést nem tartalmaznak. Visszatérve a Csemegi kódexre, annak büntetési rendszere szintén gyökeresen megváltozott. Az a törvény szerinti fő- és mellékbüntetések ma is fennállanak. A különböző újabb törvények azonban a biztonsági intézkedések egész sorozatát valósították meg. 1908-ban meghonosult a javítónevelés, 1913-ban a dologház, 1928-ban a szigorított dologház. Ezek a biztonsági intézkedések teljesen eltérők, majdnem ellentétes elvi alapon állanak, mind a büntetőtörvénykönyv szerinti szabadságvesztésbüntetések. A büntetőtörvény könyv ugyanis a határozott tartamú szabadságvesztésbüntetések elvi alapján áll, ezzel szemben az említett biztonsági intézkedéseket a bíróságok határozatlan tartamban állapítják meg. Azonkívül a büntetőtörvénykönyv, mint a klasszikus iskola talaján kifejlődött jogintézmény, a bűncselekmény tárgyi súlyát és a bűncselekmény tónyálladékát állítja homloktérbe, míg a^ újabb törvények nagyobb jelentőséget tulajdomítanak az egyéniségnek és a személyi viszonyoknak. A pénzbüntetés kérdésében a Btk. rendelkezései úgyszólván teljesen hatályukat vesztették. E rendelkezések közül csupán annyi ma-