Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

47 Nem az utód konvencionalizmusa, hanem a háiás tisztelet és benső meggyőződés szól bennem, amidőn indítványozom a mélyen tisztelt Teljes Ülésnek, hogy fejezze ki és jegyzőkönyvben örökítse meg igaz sajnálatát kiválásuk alkalmából. Egyben üdvözölje őket az ország Főméltóságú Kormányzója által nekik juttatott kitüntetésért azzal a hő kívánsággal, hogy testi-lelki jólétük birtokában még sokáig élvezhessék a pihenés éveit. * A ^közigazgatási természetű törvények végrehajtásánál döntő szempont a közigazgatás célja, amely — bár sokféle tudományos meghatározás közt válogathatnak — a gyakorlati életből sok tapasztalattal idekerült közigazgatási ember határozottságával állíthatom — végeredményben nem lehet más, mint minden egyes ember boldogulásának elősegítése. Simulnia kell tehát a való élethez, jellege lehet, sőt jó is, ha patriarchális és humánus. Legyen a közigazgatás őszinte, emberszeretettől áthatva, mert csak így van magjT társadalom-kiegyensúlyozó és nemzeterősítő hatása. A magyar közigazgatási tisztviselői kar — amelynek hivatottságáról csak elismeréssel nyilatkozhatom — mélyen átérzi és szolgálja ezt. A törvény helyes végrehajtását biztosító független birói oltalom nyújtásánál természetesen a jogi szempont a döntő; döntő, de nem kizárólagosan. A biró nem szakíthatja ki magát az általános gazdasági helyzet, a társadalmat mozgató nagy erők és az egyetemes nemzeti szempontok hatása alól. Meg kell látnia és ismernie a való élet szempontjait és annak követelményeit. Nagynevű elődöm állapította meg egy év előtt mondott évnyitó tanulmányában, hogy 1898-tól 1931-ig 43 oly törvényt alkottak, mely a bíróság hatáskörét kibővítette. A pénzügyi szakot és az azóta meghozott újabb jogszabályokat számbavéve, a hatáskörünket tágító törvényes rendelkezések száma 67. A panaszjogkiterjesztő törvények eme szaporidata nyilván bizonyítja, hogy a jog eszméje, mind szélesebb területen mind mélyebbre hatol és bogy a törvényhozáson át megnyilvánuló közvélemény ítélete szerint a közigazgatási bíráskodás bevált. S mivel bevált, kívánatosnak és szükségesnek tartja ez a közvélemény a bíráskodás körének kiterjesztését; még pedig mindinkább olyan tendenciával, hogjr nemcsak az általános közigazgatási és pénzügyi, hanem alkotmányjogi bíróság szerepét tölti be, amikor az egyes, nem annyira mint közigazgatási jogsegélyt kereső alany, hanem mint a közjogok alanya, (állampolgár) jelentkezik. Teljes bizonyíték ez arra, hogy nemzetünk jogi életének integráns részévé vált immár a közigazgatási bíráskodás. Hatáskörének megnövelése, époly szükséges, mint a bírósági szervezet megreformálása. Elérkeztünk ezzel bíróságunk életének második korszaka elé, amikor szervezeti reform keretében egy lépéssel tovább kell mennünk. Pótolni kell a törvényhozásnak azt a mulasztását, amit az 1896:XXVI. t.-c. meghozatala alkalmával elkövetett. Akkor