Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

48 hosszabb parlamenti előzmények után, amit részletezni nem ez alkalomnak feladata, a törvényhozás az érdemiben döntő egyetlen fokú külön bíróság rendszerét iktatta törvénybe szemben az eredeti u. n. Hieronymi-féle javaslattal, amely egyúttal alsóbb fokú bíróságok felállítását is tervezte. A vélemények, amint tudjuk, annyira szétágazók voltak ezek szervezete és hatásköre tekintetében, hogy megalkotásukat a törvényhozás elodázta. Ez a kérdés 1929. év júniusában került a parlament előtt isimét szőnyegre, amik órás országos határozattal utasíttatott a m. kir. belügyminiszter, hogy az alsófokú közigazgatási biróságok felállítása tárgyában terjesszen elő törvényjavaslatot. Szerintem nincsen okunk sajnálni, hogy a megszervezés az 1896. évben tárgyalt javaslat eredeti formájában nem jött létre. Az alsó fokon nem hivatásos bírákból alakult bírói testületek inkább alkalmi, vagy mondjuk „műkedvelő biróságok" jellegével bírtak volna, amelyek nem nyújtják vala az abszolút bírói pártatlanság és függetlenség garantiáit és így könnyen csalódást okozhattak volna a közvéleményben. Hogy most érett tapasztalatok után az egész közvélemény a közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztését kívánja, az első sorban épen annak tulajdonítható, hogy a jogkereső közönség jó tapasztalatokat tett ezen egyetlen bíróságnál, amelynek az 1896: XXVI. t.-c. megadta a hivatásos bíróság jellegét, a teljes függetlenség és pártatlanság nélkülözhetetlen attribútumait. A közigazgatási jogvédelem kiterjesztése azonban múlhatatlanul szükségessé teszi a szervezet átalakítását, amelynek lényegét röviden az alsóbb biróságok felállításában jelölöm meg. Ezt én több feltételhez kötötten vélem megvalósítandónak. Első sorban is több bíróság felállítását tartom szükségesnek (célszerűen lehetne pl. a kir. Táblák székhelyein, de mindenesetre ezektől teljesen függetlenül) és nem mint fentebb szatirikusán neveztem „alkalmi" bírákból, hanem állandó, hivatásos bírákból megalakítva, akik között természetesen a birói és .közigazgatási minősítésű bírák fele-fele arányát kellene megtartani. Ettől a rendszertől várom egyúttal a mi bíróságunk tehermentesítését is, amire feltétlenül szükség van, hiszen a mai munkahalmaz mellett teljesen illuzóriussá válik a birói kurrens működés, ami pedig egyébként jogosult kívánalom és a helyes jogszolgáltatási politika elsőrendű kívánalma. Megfontolandónak tartom azt a gondolatot is, hogy a kisebb jelentőségű ügyeket nem kellene-e egyes bírák elintézést' körébe utalni, ami kétségtelenül gyorsítaná, egyszerűsítené és olcsóbbá tenné az ügyek menetét. Szervezetünk ilyetén kiépítése sok előnnyel járna, feltéve, hogy ezzel egyidejűleg egyszerűbbé válik közigazgatásunk bonyolult fórumrendszere is. Ekként szerves részét képezné ez a bírósági reform a közigazgatás egyszerűbbé és gyorsabbá tételét célzó racionalizálásnak. Igaz másfelől, hogy a közigazgatási, a felsőbb bíróság alkotmányjogi jellege még inkább kidomborodnék, minthogy én nem is habozom kijelenteni, hogy ebben látom a jövő fejlődésének irányát.