Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Magyar magánjog. Öröklési jog

25 ügyvédi kamarai közgyűlési reform. Legutóbbi számunkban megemlékeztünk arról, hogy a Budapesti ügyvédi Kamara választmánya állást foglalt a budapesti kamara közgyűlésének a képviseleti rendszer alapjára helyezendő reformja mellett. Emlíetttük azt is, hogy a kamara e tárgyban tagjaihoz körkérdést fog intéznii. Ez azóta megtörtént. A kamarától veti értesülésünk szerint múlt év december 24-éig összesen 2134 szavazat érkezett be. Ezek a szavazatok; úgy oszlottak meg, hogy 1322 ügyvéd a reform mellett, 312 pedig a reform ellen foglalt állást. Az ügyvédi rendtartás reformja és az ügyvédjelöltség címmel az Ügyvédjelöltek Országos Szövetsége által december 2-án rendezett anikét során Goldberyer József, Hoff György és Pető György lelőadók az ügyvédjelöltroak az ügyvédi kamarában és «z ügyvédtársadalomban elfoglalt helyzetével, a jelalti továbbképzés kérdéseivel, ia joggyakorlati idő tartamával, a jelölt és főnöke közötti szolgálati viszonnyal és az ügyvédjelölti fegyelmi joggal foglalkoztak. A nagy érdeklődéssel fogadott 'előadásokat követő vita keretében Leopold Elemér az általa s-zertkesztett, az ügyvédi kar strukturális átszervezését célzó rendtartástiervezetnek jeLentőségét domborította ki, Vészi Mátyás az ügyvédi numerus clausus ellen és az ügyvédképzés reformja mellett foglalt állást, Wolf Ernő a társadalmi átalakulásnak az ügyvédségre való hatására mutatott reá, Viener Mik/lós Pál a fiatal ügyvédgeneráoió álláspontját ismertette, míg a további felszólalók — Baráti György, Darányi Zoltán, Herskovits József, Sömjén János, Bernhardt László, Hiegler Tibor, Keszthelyi Nándor, Rosenzweig Sándor, Antal Pál és Steinberger András — különösképen az ügyvédi zárt szám problémáját analizálták. IRODALOM. V /V Dr. Tóth Lajos egyetemi tanár: Magyar magánjog. — Öröklési jog. — Debrec en, 1932. 354. 1. Arthur Baumgarten ,,Die Wissenschaft vom Recht und ihre Methode'című hatalmas művének-a végén bizonyos resignációval állapítja meg, hogy a módszertani kutatásoknak csak korlátozott jelentőségük van, mert a szakjogászok azoktól nem kaphatnak megdönthetetlen irányítást és épen a jog tudományos feldolgozási módszerének kialakításában a döntő szerep nem annyira az elméleti elgondolásoknak, mint inkább a szerző egyéniségének jut. Ennek a megállapításnak egyik klasszikus bizonyítéka a Tóth Lajos életműve, nagy magyar magánjoga, amelynek immár negyedik kötete áll előttünk. Mind a négy köteten ugyanaz a módszertani alapelgondolás vonul végig, amely a szerző eszmevilágának legsajátabb gyümölcse. A most megjelent örökjogi kötetről azonban talán még többet állapíthatunk meg annál, hogy abban az ..Általános tanok" és a ,,Dologi jog'" eszmevilágát látjuk viszont, hiszen a Szerző tudományos módszere épen a korábbi öröklési jogi tárgyú munkáiban (A vérség oltalma, Növedékjog, Az öröklési jog fogalma. Vélemény) forrottak ki. Épen ezért talán inkább azt kell mon-