Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Az egyfokú fellebbvitel

327 erőszak, vallás és annak szabad gyakorlata elleni bűcselekmény, kettős házasság, párviadal, más vagyonának megrongálása, adócsalás, vagy e bűncselekményekre vonatkozóan elkövetett bűnpártolás a tárgya. Ez a felsorolás természetesen csak példaszerű, hiszen e kis dolgozatnak nem annak porttos megállapítása tárgya, hogy mely ügyek utaltassanak végső fokon a kir. Kúria s melyek a kir. ítélőtábla elé; e vonatkozásban inkább csak a szem előtt tartandó elvre kívántam rámutatni. IV. A középfokú bíróság kikapcsolódása esetén mellőzhetetlen az, hogy a felülvizsgálat ne csak a jogkérdésre, hanem bizonyos keretek között a ténykérdésre is kiterjedjen. Ezért a perorvoslatnak úgy ia tény-, mint a jogkérdést fel kell ölelnie, hiszen az ítélkezésnek iaz anyagi igazság elérése a legfőbb, sőt majdnem egyetlen célja, ez a mindig szem előtt tartandó kategorikus imperativus, e ezért módot kell találni arra, hogy a történelmi igazság megállapításánál elkövetett hibák ne maradjanak orvosolatlanul. Soha sem járulhatnék lábhoz, hogy a ténykérdést az elsőfokú bíróság végleg eldöntse s épen az egyfokú fellebbvitel indokolja a perorvoslatnak minél tágabbá tételét. Népünk felfogása is — ami az előrebocsátottak szerint sobasem téveszthető szem elől, — szintén megkívánja, hogy a ténykérdéshez is hozzászóljon a felsőbíróság; a gyakorlat is arra mutat, hogy az elsőfokú bíróság ténymegállapítása sokszor szorul módosításra és pedig nem csak azért, mert a felek csak az elsőfokú ítélet meghozatala után jutottak lényeges bizonyítékok birtokába. Kétségkívül legnehezebben az a kérdés dönthető el, hogy a fellebbvitel illetve felülvizsgálat a ténykérdésre mennyiben terjedhet ki. Hiszen kétségtelen, hogy költség kímélés s az ügyek elhúzódásának elkerülése végett szó sem lehet arról, hogy a bizonyítás a felsőbíróság előtt megismételtessék, nyilvánvaló tehát, hogy azok a garanciák, melyek mellett iaz első bíró a tényeket megállapítja, a felső bírónál hiányoznak. De a megismétlés nem is jelentené feltétlenül az anyagi igazság megközelítését. E vonatkozásban még ma is megszívlelendő Lessing mondása, aki kritikus elméjével tisztán világította meg a kérdést: ,,Ioh halté es für unmöglioh, dass der námliche Zeuge von dem námlichen Voríall, den er mit aller vorsátzlichen Aufmerksamkeit beobaichtete, zu verschiedenen Zeiten die námliche Aussage machen könnte. Denn die Erinnerung des Menschen von der námlicher Sache ist zu verschiedenen Zeiten versohieden. Er müsste denn seine Aussage aiiswendig gelernt habén. Aber alsdann sagt er nioht, wie er sich der Saohe jetzt erinnert, sondern, wie er sich derselben zu der Zeit, als er seine Aussage auswendig lernte, erinnerte." Teljesen igaz ez, hiszen nyilvánvaló, hogy a feledékenység s különböző hatások idők folyamán lecsökkentik A vallomás értékét. De viszont bizonyos az is, bogy a főtárgyalásról felvett jegyzőkönyv anyaga általában szintén nem alkalmas arra, hogy a felsőbbfokú bíróság annak alapján az elsőfokú bíróságtól eltérő tényállást állapítson meg. A jegyzőkönyv, ha még (a legkitűnőbb jogász munkája