Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Az egyfokú fellebbvitel

324 hangoztatott azt az óriási és lesújtó változást, amelyen nemzetünk a világháború következtében keresztülment. Ennek hatását állandóan értékelni kell és e vita során is ímeg kell találni azt a nézőpontot, amely iá haladás irányának, a modern perjogi elveknek, de egyúttal a nemzet géniuszának és érdekeinek egyaránt megfelel. A magyar nemzet öt darábba való szakítása oly korszak anesgyéjére állított, mely feltétlenül a múltba gyökerező és erejét abból nyerő munka kifejtését igényli. Habár az állam, mely nem bír a változtatás eszközeivel, nem bírja fennmaradásának tényezőit sem, hiszen végleges állapotról a fejlődés világában nem lehet szó, a változtatásnál a jelen viszonyok között ebből az indokból is kettőzött óvatossággal kell eljárnunk. A mai büntető perjogot Nagymagyarország alkotta meg s lannak kiválóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy ez a perrend az elszakított területeken jelenleg is nagyrészben érvényben van. A (külügyminisztérium útján tolmácsolt kérdésemre a cseh-szlovák külügyminiszter 115.678/1933. szám alatt arról értesített, hogy a felvidéken a magyar Bp. nna is érvényben van, abban a részében is, mely a fellebbvitelt a táblához (jelenleg: vrchni sondy) a ténykérdésben is megengedi. Bukarestből mai napig e kérdésre még nem kaptam feleletet, de előttünk, kik időnként felkeressük a mi feledhetetlen Erdélyünket, tudott dolog, hogy ott hasonló a helyzet. Tagadhatatlan, hogy a jogéletnek ez az azonossága is egy kapocs, mely Szent István országa elszakított részeihez hozzáköt, annak megsemmisítése tehát sehogy sem lehet a mi feladatunk. Ellenkezőleg nekünk minden erőnkkel erősíteni kell ezeket a kapcsolatokat, e vonatkozásban is, „száz kezünknek kell lenni, mint valami indiai istennek", hogy az elszakított területek lakosságával való közösségünk erejéből ne veszítsen. Nézetem tehát az, hogy a Bp. perorvoslati rendszerének, vagyis egyik legfontosabb részének ímegbolygatása imia nemcsak a rendkívüli idők, a felborult gazdasági rend miatt, hanem ez okból sem időszerű; ezt a kétségtelen — habár nem döntő — tényt nem szabad mérlegelésünk köréből kizárni. Ha az ellenkező álláspontra helyezkednénk, esetleg lemondunk egy oly fegyver forgatásáról, melyet a törvény és higgadt értelem fegyvertárából sikerrel kölcsönözhetünk. — Nagy megfontolást igénylő kérdés az is, hogy a Bp. jogorvoslati rendszerének megváltoztatását nem kell-e összhangba hozni a Pp. megreformálásával, e tárgyban pedig eddig alig hallottuk a perjogászok véleményét. De ezenfelül a Bp. az anyagi igazság érvényre juttatása tekintetében elég biztosítékot nyújt és így nem oszthatom azok véleményét, akik a, kétfokú perorvoslatról bizonyos lekicsinyléssel szólnak. A gyakorlat a fellebbezési jogorvoslatnak lényegéből folyó hiányokat és hibákat alig produkál. Ritkaság az, amikor a kir. tábla tisztán az iratok alapján és csupán a személyi bizonyítékok mérlegelésével — külö-