Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Az egyfokú fellebbvitel

325 misen a vádlott terhére — a törvényszéktől eltérő tényállást állapít meg, tehát a közvetlenség és szóbeliség megsértésével hozza meg ítéletét. Azt a tényállást pedig, ímelyet egy alsó és felső bíróság állapított meg az előzetes eljárás • és két főtárgyalás adatainak lelkiismeretes mérlegelése alapján, a kir. Kúria a legtöbb esetben nyugodtan fogadhatja el jogi döntése alapjául. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy iá kir. Kúria kevés ügyben semmisítette meg a Bpn. 35. §-a illetve a II. büntető novella 33. §-a alapján az alsófokú bíróság ítéletét, mert úgy találta, hogy az alsóbb bíróságok ténymegállapítása hiányos, homályos, az iratok tartalmával ellentétben áll, vagy helytelen ténybeli következtetéssel történt, illetve a büntető törvény megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása szempontjából lényeges körülmény megállapítását mellőzte. De a felekre is megnyugtató, ha az ügy érdeméhez három bíróság előtt részletesen szólnak hozzá, álláspontjukat egy lalsó és két felső-bíróság előtt apróra kifejthetik. III. Minthogy azonban az anyagi igazság megnyugtató felderítése megfelelő garanciális eljárási szabályok szem előtt tartása mellett egyfokú perorvoslat mellett is megtörténhetik, végeredményében az arra alkalmas — remélhetőleg közeli —• időnek bekövetkezése után, az eljárás gyorsításának fontos szempontját s a modern perjogok fejlődési irányát is figyelembe véve, magam sem zárkóznám el a perrendnek ily irányú módosítása elől. Annak alapos előkészítése mindenesetre szükségessé teszi a kérdés több irányú megvilágítását; nézzük tehát az irányadónak vehető szempontokat, illetve csoportosítsuk azokat, hiszen az itt felvetett gondolatok nagy része a jogirodalomban már többször volt megbeszélés tárgya. Egyesítsük a gyakorlati és elméleti meggondolásokat, hiszen sok tekintetben igaz a hinduk szent könyvének e mondása: „Csak a gyermekek és tudatlanok beszélnek az elméletről és gyakorlatról, mint kettőről; az lát igazán, aki az elméleti és gyakorlati tanokat egynek látja." A legnehezebb és legalaposabb megfontolást igénylő kérdé saz, hogy a törvényszéki ügyek felülvizsgálata illetve az ilyen ügyekben benyújtható perorvoslatok miként szabályoztassanak; mert a nagy és nehéz ügyek az esküdtbiróságnak remélhetőleg állandó-szüneteltetése folytán is mind ide tartoznak s itt lép különösen előtérbe a felülvizsgálat keretének oly nehéz és kényes megállapítása. Egyfokú íellebibvitel esetében nézetem szerint az első dolog a kir. törvényszék itélőtanácsainak megerősítése. Az egyfokú fellebbvitel az egyesbíráskodás megszüntetését jelenti, hiszen a másodfokú ténymegállapító bíróság kiküszöbölése esetén ezeket az ügyeket megnyugvással csak itélőtanács hatáskörébe lehet utalni, mert elnézés, téves ténymegállapítás az egyesbiró eljárásában könnj^ebben fordul elő, már pedig az ítélkezésnek legfontosabb feladata a tényállás, vagyis a történeti igazság helyes megállapítása. Köztudomású, hogy az emberek gonoszsága felülmúlja az emberi tudományt, mindent felhasználnak arra, hogy a bűnt elrejtsék, tehát nekünk is mindent fel kell használnunk, hogy azt felderítsük. — Ennek a felderítésnek első