Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Az egyfokú fellebbvitel

MAGYARJOGI SZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Felelős kiadó: BARANYAY LAJOS, vezérigazgató. ————————• »«a Megjelenik havonként, július és augusztus hó kivételével. Egyes szám ára a melléklapokkal 2*40 P. Szerkesztőség: Budapest, I., Karátsonyi-utca 9. 6 8zám ^ az elsö {élévre 12-_ p. Telefonszám: Aut. 538—83 10. szám. Budapest, 1933. december hó. XIV. évfolyam. AZ EGYFOKÚ FELLEBBVITEL. Irta: dr. Szolnok Jenő kir. kúriai biró. I. Évtizedekre nyúlnak vissza a bűnvádi perrendtartás peror\oslati rendszerének megváltoztatására irányuló viták. Azok lényegben a körül forognak, hogy fenntartassék-e a fellebbezés és azonfelül a semmisségi panasz, avagy a fellebbezés kikapcsolásával csupán semmisségi panasznak avagy más elnevezésű egyfokú rperorvoslatnak legyen helye s milyen legyen annak terjedelme. Ezek a viták tulajdonképen még a Bp. életbelépte előtt megkezdődtek, hiszen például Baumgarten Izidor már az 1898. évi november hó 2o-én tartott Jogászegylet! ülésben tartott felolvasásában erősen támadta a törvénynek a fellebbezésre vonatkozó intézkedéseit, Feyer László pedig 1899-ben javasolta a semmisségi panaszra vonatkozó résznek törvényhozási átdolgozását. Az elméleti és gyakorlati jogtudomány jelenleg élő nagynevű művelői — hogy csak példaképen említsem Vargha Ferenc, Degré Miklós, Finkey Ferenc, Angyal Pál, Horvátth Dániel, Mendelényi László, Bálás Elemér, Zehery Lajos urak közismert neveit — részletesen különböző irányelvekből kiindulva tárgyalták a kérdést alaposan elmélyítve annak úgyis bő irodalmát. Legtöbbjük különböző árnyalatokkal gazdagítva a vitát, — a többi jogásszal szinte egyetértően ifoglalt állást az egyfokú perorvoslat mellett. Ahogy a fejlődés a polgári jogban a magántulajdon formáját gyúrta ki az élet számára, úgy jogászaink nagyrészének véleménye szerint a fejlődésnek a büntető perjogban csupán az egyfokú perorvoslat felel meg, ez áll helyes arányban a jog szükségszerű tartalmával: az igazságossággal. II. E kérdés taglalásánál is abból a felfogásból kell kiindulnunk, hogy a jog kútforrása a nemzeti közszellem, ezért az intézményeket, melyek a nemzet életével összefüggenek s amelyekhez nép ragaszkodik, összhangba kell hozni a kor követelményeivel, s tisztában kell lenni azzal, hogy a jogéletnek semmi sem ad oly biztonságot, mint az, hogy a törvények és intézmények a nép felfogásának talajában gyökereznek; vagyis az intézményeknek összefüggésben kell lenniök a társadalom mentalitásával. •Magam részéről tehát előrebocsátandóniak tartom, hogy itt sem lehet figyelmen kívül hagyni a mások által e vonatkozásban kevésbé