Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 9. szám - Megjegyzések a fenti cikkhez: A végrehajtási törvény 176. §-ának interpretálása a gyakorlati életben
305 napos terminussal nem volt hajlandó kitűzni, a végzését az illetékes kir. törvényszék mint ifelfolyamodási biróság a következő indokolással megváltoztatta mondván: „A sikertelenség okából meghiúsult árveréssel egy tekintet alá esik, ha a kitűzött árverést az érdekeltek megtartani nem kívánják. Minthogy pedig ebben az ügyben X napra kitűzött árverés, a kiküldöttnelk Y szám alatt iktatott jelentése szerint foganatosítva azért ne-m lett, mert ennek megtartását végrehajtató nem kívánta és mert ekként a kitűzött árverés meghiúsulttá sikertelenség okából vált: mindezeknél fogva X végrehajtatónak a sikertelen árverés napjától számított 6 hónapon belül újabb árverést, helyesebben újabb árverési határnap kitűzése iránti kérése a megtámadott végzésben felhozott okból nem lett volna elutasítható." Minden esetre lehet azon vitatkozni, hogy lehet-e valami sikertelen, ha valamit el sem kezdtek, meg sem kíséreltek, mert a fenti esetben nem is próbálták meg az árverés megtartását, amit bizonyít az, hogy nem is vettek fel árverési jegyző könyvel; a sikertelen árverésről. Már pedig a fennálló törvényes rendelkezések szerint sikertelen megkísérelt árverésről árverési jegyzőkönyvet kell felvenni. De ellentmond ennek a budapesti kir. Ítélőtábla 1898. április 14-én hozott 2.018. számú határozata is (Uj Döntvénytár VI. 526.), mely kimondja, hogy az árverés megtartása a végrehajtató, csatlakozók és végrehajtást szenvedő meg nem jelenése miatt maradt el az újabb árverés a 176. §-a szerint kérvényre ki nem tűzhető. Fontos pedig, hogy ebben a kérdésben tisztán lássunk, azért is, mert téves felfogás esetén végrehajtást szenvedőt a biróság felesleges költséggel terhelheti meg, mivel az újabb árverési kérvényért a mai érvényben lévő jogszabályok szerint a végrehajtást szenvedő terhére költség állapítandó meg és ez által módot nyújtana a biróság a végrehajtatónak arra, hogy megkerülje az 5610/1931. M. E. számú rendelet 23. §-ának utolsó bekezdésében foglalt és a szükségtelen árverési kérelemnek előterjesztésénél megakadályozását oélzó lázon rendelkezést, hogy a sikertelen árverés költsége a végrehajtást szenvedőt nem terheli. Ennek a kérdésnek eldöntése azért is fontos volna, mert a jogszolgáltatás terén gyakori az említett kétféle megoldás, mely az érdekelt felekre igen sérelmes lehet. Sajnos, hogy ebben az igen lényeges lkérdésben jogbizonytalanság állhat fenn, már pedig kívánatos lenne, hogy az ingatlan végrehajtást, ímelyben fontos anyagi érdekekről van szó, az egész országban egyöntetűen oldják meg, annál is inkább, mert ezáltal igen sok előterjesztésnek, felfolyamodásnak és egyéb sérelmeknek eleje vétetnék. A Vht. 176. §. utolsó bekezdése szerint: „Ugyanezen szabályok alkalmazandók akkor is, ha valamely kitűzött árverés, a felek A'ö'rmegegyezésével halasztatott el." Ennélfogva ilyen esetben is alkalmazni kell a §. első bekezdését, akként, hogy „Ha az árverés a felek , Megjegyzések a fenti cikkhez;