Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - A végrehajtási törvény 176. §- ának interpretálása a gyakorlati életben - A végrehajtási törvény 176. §-ának interpretálása a gyakorlati életben

304 végrehajtató részére. Érthető tehát, ha ezzel az előnnyel minden végrehajtató élni igyekszik. Nézzük azonban ezt a kérdést közelebbről. A végrehajtási törvény 176. §-a csak az említett 2 esetben alkalmazható mint ia sikertelen árverés, illetve az ezzel azonosnak tekintendő telek közmegegyezésével elhalasztott árverés esetében. Első esetben tehát meg kell kísérelni a kitűzött árverés megtartását és a sikertelen árverésről jegyzőkönyvet kell felvenni. Ebben az esetben teljesen világos, hogy mikor és milyen körülmények között alkalmazhatók a végrehajtási törvény 176. §-ában foglalt kiváltságok. Ez általában nem is volt kétséges és nem is tétetett soha vita tárgyává. Nem ily világos azonban az egyes törvényinterpretálók szerint a közös megegyezéssel elhalasztott árverés esete. Ezen második esetre vonatkozó törvény szöveg szószerint a következő: „Ugyanezen szabályok alkalmazandók alkkor is, ha valamely kitűzött árverés a felek közmegegyezésével halasztatott el." Ezen paragrafus alkalmazásának kritériuma tehát az, hogy árverés legyen kitűzve és hogy ez az összes érdekelt felek közmegegyezésével halasztassék el. A közmegegyzés másképen nem jöhet létre, mint, hogy a végrehajtatóik, illetve csatlakozottak és végrehajtást szenvedők közösen abban állapodnak meg, hogy a kitűzött árverést bármely oknál fogva nem tartják meg. Most tegyük fel az esetet, hogy a végrehajtást szenvedő ennek a megállapodásnak a feltételeit nem teljesíti, illetve nem fizet, a végrehajíató ismét árverés kitűzését akarja kérni és pedig a közmegegyezésre figyelemmel, éppen a végrehajtási törvény 176. §-ának utolsó, fentebb szószerint Iközölt bekezdése alapján. Ez esetben beadott vonatkozó kérvényhez az árverés kitűzését kérő természetszerűleg olyan igazolványt tartozik csatolni, amelyből a telekkönj^vi hatóság hitelt érdemlőleg meg tudja állapítani azt, hogy a korábbi árverés a felek közös megegyezése alapján halasztatott el, mert ellenkező esetben nem élvezheti a végrehajtató a 176. §-ban előírt kedvezményt és a telekkönyvi hatóság sem tűzheti Iki az árverést 30 napos terminussal. Természetesnek látszik ez, mert ha a telekkönyvi hatóság előtt a végrehajtatónak semmivel sem kellene igazolnia a közmegegyezést, akkor mi biztosítaná a telekkönyvi hatóságot arról, hogy a korábbi árverés elhalasztása nem egyszerűen végrehajtató egyoldalú ákarata alapján történt-e, mondjuk pl. azért, mert végrehajtató, aki maga is igényt tartott az ingatlanra, az árverésen résztvevők nagy száma miatt félt a magas vételártól, avagy költségek szaporítása végett stb. Gondolkodó fő mindezeknél fogva a törvény alapjára helyezkedve semmi esetre sem elégedhetik meg hasonló alkalmakkor azzal, hogy a végrehajtató a második árverés kitűzésénél minden igazolás nélkül azt állítsa, hogy a korábbi árverés közmegegyezéssel halasztatott el. A törvény szövegéből legalább is ezt a liberális szellemet nem lehet kiolvasni. Ezzel szemben előfordult, hogy midőn az egyik járásbíróság mint telekkönyvi hatóság a második árverést minden igazolás nélkül 30