Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - A végrehajtási törvény 176. §- ának interpretálása a gyakorlati életben - A végrehajtási törvény 176. §-ának interpretálása a gyakorlati életben

303 Az ügyvédi bűnök ellen az ókor nem termelt külön törvényeket, hanem maguknak az ügyfeleknek a perben vagy büntető eljárásban felmerülhető büntetendő cselekményei és ezekre szabott büntetések vonatkoztak az ügyvédekre is. így az alaptalan vádemelés esetén a calumnia, valakinek a büntetés alól mentesítése végett emelt színleges vád és általában az ellenféllel való összejátszás esetén a praevaricatio, a vádnak jogos ok néDküli elejtése (tergiversatio) az ügyfeleknek is, de az ügyvédeknek is lehető bűncselekményei. (Levy: Von den römischen Anklágervergehen Z. S. 43. 1933. 151—233.) Idetartozik az a cselekmény is, amellyel az ügyvéd a perdöntő írásbeli bizonyítékot az ellenfélnek szolgáltatja ki pénzért, aminek büntetése a vagyon felének elkobzása és relegatio (Paulus D. 48., 19., 38., 8.). Az említett büntetendő eselelkmények miatt elitélt ügyvéd természetesen többé nem ügyködhetett. A legenyhébb büntetés is infamiával járt, ami a jövőre az ügyvédi ténykedést kizárta. Am e súlyos eseteken kívül is szigorúan ügyeltek az ügyvédek magaviseletére, s a méltatlanul viselkedő ügyvédet hosszabb vagy rövidebb időre eltiltották az ügyvédkedéstől, silentium (Papinianus D. 3., 1., 8.). A foglalkozástól való eltiltás a praeféetus urbi hatáskörébe tartozott. (Ulp. D. 1., 12., 1., 13.) A praeses provinciáé csak az ő területén és csak hivatalos idejének tartamára tilthatta el az ügyvédet a foglalkozásától. (Paulus D. 48., 19., 43. pr.) Az ókori és a mai ügyvédi viszonyok és problémák közötti hasonlóság, ^amelyre az anyag felett tartott rövid szemlénk folyamán minduntalan rábukkantunk, valóban nem külső véletlenség vagy furcsaság, hanem az ügyvédi foglalkozás természetéből származik. Amint már erre utaltunk, az ügyvédi foglalkozás szociológiai jellege az a közös forrás, amely az ókori és az újkori ügyvédi problémáknak hasonlóságát előidézi. A jártas, ékesszóló védő és a járatlan laikus védett viszonylagos helyzete a legkülönbözőbb kulturális és jogszolgáltatási állapotok mellett is egyező szociológiai adottság. Az ügyvédi teendőket hivatásszerűen űző tagjai a társadalomnak más társadalmi rétegekkel szemben és egymás között is ugyancsak a legkülönbözőbb körülményék mellett is hasonló súrlódási tünetéket mutatnak. De minden esetre a legelőnyösebb szociológiai megfigyelés az ügyvédekről az, hogy hivatásuk őket úgy a jogélet, mint a társadalmi élet terén a kezdeményező erő képviselőivé predesztinálja és ennek az elhivatottságuknak minden időben meg is feleltek. A VÉGREHAJTÁSI TÖRVÉNY 176. §-ÁNAK INTERPRETÁLÁSA A GYAKORLATI ÉLETBEN. Irta: dr. Ember Endre kiskunfélegyházi kir. járásbirósági joggyakornok. Az 188.1 :LX. t.-c. (végrehajtási törvény) 176. §-a a sikertelen illetve az ezzel egyenlő elbírálás alá eső közös megegyezéssel elhalasztott árverés esetében az újabb árverési határnap kitűzését a végrehajtási törvény 151. §-ától eltérően, csak 30 napban állapítja meg. Ez a kedvezmény igen jelentékeny előnyt biztosít « mindenkori