Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám

292 1927:X. t.-c. 2. §-a is ehhez képest azt állapítja meg, hogy a biztosítási díj az első biztosítási időszakra a szerződés megkötésével, minden következő biztosítási időszakra pedig az illető időszak első napján válik esedékessé, — a felek azonban másként állapodhatnak meg, — az esedékességi napot tehát nem lex cogens szabályozza. A biztosítási törvények szigorúbban szabályozzák a fél késedelmét, ha az mindjárt a szerződési viszony kezdetekor áll be, mintha csak a további szolgátatásoknál, a szerződés folyama alatt, következik be. Aki szerződési kötelezettséget vállal, azt nyomban megszegi és már az első díjat sem fizeti, az megérdemli a teljes szigort, — míg aki csak a későbbi részletnél jut késedelembe, azzal méltányosabban kell elbánni, mert talán nem is vétkesség okozta a késedelmét, hanem feledékenység, vagy más menthető körülmény. Elvileg fontos tehát, vájjon a késedelem az elsőévi, vagy pedig a folytatólagos díjnál állott-e elő. Törvényünk azonban nem eszerint intézkedik, hanem a szabályozást azon az alapon eszközli, hogy a biztosítás kezdetekor fizetendő-e a díj, vagy pedig később. Már pedig az első díj is később fizetendő, ha a kötelezett a fizetésre halaszítást vagy részletfizetési engedélyt kapott. A törvény szövege az, hogy a biztosítás kezdetekor fizetendő díj nemfizetése esetében a biztosító minden felhívás nélkül hatálytalaníthatja a szerződést, míg a később fizetendő díj elmulasztása esetében a szerződést hatálytalanítani csak ügy lehet, ha a biztosított külön felhívás után sem fizet. A törvény 4. §-a intézkedik olyan díjakról, amelyek fizetendők a biztosítás hatályának beálltakor vagy még az előtt, — az 5. §. olyan díjakról, melyek fizetendők a biztosítás hatályának beállta után, — és a felhívási kötelezettséget oly díjakra nézve állapítja meg, amelyek a biztosítás hatályának beállta után fizetendők. A halasztott dí\jak is csak a hatály beállta után lévén fizetendők, kétségtelen, hogy reájuk is nem a A., hanem az 5. §. alkalmazandó, — a maga egészében, tehát a felhívási kötelességgel együtt. III. Az 5. §. értelmében a biztosító tartozik a kötelezettet késedelem esetében felhívni, hogy a díjat utólag fizesse meg; ha ez az utólagos teljesítésre engedett határidő eredménytelenül telt el, joga van vagy a szerződés teljesítését követelni, vagy a szerződést rögtöni hatállyal felmondani. Ha a határidő eltelte után a. biztosító díjkövetelését 60 nap alatt birói úton nem érvényesíti, ügy a szerződést e határidő utolsó napjával megszűntnek kell tekinteni. Ezek mind fix terminusok. Csak azt nem állapítja meg a törvény, hogy mikor köteles a biztosító a kötelezettnek az utólagos határidőt adni: nyomban a késedelem beálltakor-e, vagy pedig teheti-e ezt a neki tetsző időben, természetesen az'e'léviílési időn belül.