Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - A polgári perrendtartás magyarázata

285 ugyanis számot kellett vetnie azzal, hogy a törvénykönyv csak javaslat és — bár célkitűzésében a fennálló jogot követi — sok vonatkozásban eltér a mai jogtól, másfelől pedig szem előtt kellett tartania azt, hogy a mindennapi élet jogrendjének a magánjogi törvénykönyv nem adja a kimerítő anyagát. Az előadási anyagnak a magánjogi törvénykönyvben szabályozott kérdésekre korlátozása ismét épen a laikusokkal szemben lett volna veszedelmes, mert a laikus a maga életének jogi eseteit találja a legfontosabbaknak és természetszerűleg készen van a hézagosság vádjával, ha épen az ő esetére nem talál a könyvben kádenciát. Ezért csak helyeselni lehet, hogy a szerző nemcsak a házassági törvény anyagát közölte a Mt. szabályozási körén kívül, hanem nagy gondot fordított imindenütt az egyéb magánjogi vonatkozású jogszabályokra, sőt a kereskedelmi és váltójog anyagának beillesztését sem mellőzte. Biróságunk ellen is elhangzott már — nem alaptalanul — az a vád, hogy a Mt. szabályai és a fennálló jog közötti határvonalakat nem mindig ismeri fel helyesen és néha fennálló jogként alkalmazza a Mt. olyan rendelkezéseit is, amelyek újítást jelentenek. Nem meglepő tehát, ha hellyel-közzel a szerzőnk is szélesebb körben ismeri el a Mt. szabályait fennálló jognak, mint az valójában van. így pl. az építményi jog és a telki teher körében, ahol azonban talán nem is ellentétről van szó, a Mt. és a mai jog iközt, mint inkább a mai jogban vannak hézagok. A szerző rovására ezt a túlterjeszkedést annál kevésbé lehet írni, mert feltehető, hogy adott esetben a bíróság a hézagot épen a Mt. értelmében töltené ki. Az elmondottak összefoglalásául megállapíthatjuk, hogy a szerző mindazoknak a kívánalmaknak, amelyeket egy a magánjogot népszerű alakban előadni kívánó művel szemben felállíthatunk, a szó legteljesebb értelmében minden elismerést megérdemlő módon tett eleget. Ez a megállapítás pedig sokat jelent a nem laikus iközönség szempontjából is. A legképzettebb jogásznak is igen nagy szüksége van arra, hogy olykor-olykor végigtekintsen a magánjog egész területén, hiszen a gyakorlat emberét épen úgy, mint a teoretikust mindig fenyegeti az a veszély, hogy elmerül a részletkérdésekben, „szelvényjogásszá" válik. Ennek a veszedelemnek igen kitűnő ellenszereként tehet a Sárffy Andor könyve a szakértő jogásznak is kitűnő szolgálatot. Ami végül a jogtanuló igjúságot illeti, itt már nemcsak feltevésekből indulok ki, hanem gyakorlati tapasztalatokról adok számot, amikor azt mondom, hogy az egyelőre a laikus és a szakjogász között álló joghallgató a szerző művéből valóban kitűnő előképzettségre tehet szert. Nem von le a mű értékéből semmit, hogy az áttanulmányozása során mégis találtam olyan pontokat, amelyekkel nem tudok egészen egyetérteni. így pl. a laikus előtt, aki azt látja, hogy manapság — és immár közel húsz éve — a rendeleti jogalkotás állandóan igénybevett eszköz a magánjog terén is, furcsán hathat a szerzőnek az a megállapítása, hogy alkotmányunk a magánjogi szabályokat a rendeleti jogalkotás alól elvonja. (10. 1.) Conchának eltérő régi megállapítása ma igazabb, mint valaha volt. Az alapítvány létrejöveteléhez nézetem