Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Korlátolt elmeállapot és bűnözési hajlam

4 körülményeinek leggondosabb figyelembevételével lehet csak megnyugtatóan ós (igazságosan elbírálni és a vádlott beszámítási képességét megállapítani. Ha valahol, úgy itt ikell óvakodni a sablonos elbírálástól. Lehet, hogy ugyanazon elmebántaloni, vagy szellemi defektus egyik vádlottnál a beszámítást kizáró okul, másiknál csak enyhítő körülményül számítható be, harmadiknál ennek sem fogadható el. így volt esetünk nemrégiben is, amikor a Btk. 280. g-a szerint minősülő (több ember elleni) szándékos emberölés és rablási kísérlet miatt életfogytiglani fegyházra elitólt vádlottra nézve, aki elmebetegséggel védekezett, az lg. Orvosi Tanácsnak azzal a véleményével szemben, hogy „a vádlott csekélyebb szellemi értékű, erkölcsileg fogyatékos, degenerált egyén, akivel szemben a beszámítás nem teljes", mind a három bíróság egyértelemmel a teljes büntetőjogi beszámítást mondotta ki és a büntetés maximumát alkalmazta, mert a vádlott bűnösségével ezt találta arányosnak s az enyhítésre semmi okot nem látott. (Vádlott kocsmai borozgatás közben határozta el, hogy hazamenet betér <az általa jól Ismert s iránta sok jóval volt öreg asszony sértetthez, pénzt kér tőle és ha nem ad, megöli. Ezt az elhatározását nagy kegyetlenséggel végre is hajtatta s nemcsak az öreg asszonyt fojtotta meg, de hogy tettének tanúja ne maradjon, az öreggel együtt alvó 12 éves unokáját is addig fojtogatta, míg halottnak vélte.) Hogy a bíróságok ebben az esetben nem tették magukévá az lg. Orvosi Tanács véleményét, annak a magyarázata ott van, hogy a vádlottat a két alsó bíróság személyes megfigyelése alapján teljesen épelméjű, normális észjárású egyénnek találta, aki aztán a második főtárgyaláson maga nevetve vallotta be, hogy szimulálta az elmebetegséget. Itt tehát a korlátolt elmeállapotot, ami a szakértői vélemények szerint fennforgott, a nagyszámú súlyosító körülményre való tekintettel nyomatékos enyhítő körülményül beszámítani nem lehetett. (Kúria, B. III. 5803/1931. sz.) Egy másik esetben a sikkasztás és magánokirathamisítás bűntetteivel vádlott azzal védekezett, hogy terhelt szülőktől származik, atyja zavart elméjű volt. Már a ikir. törvényszók elutasította ezt a védekezést s az elmeszakértői vizsgálatot sem rendelte el, mert megállapította, hogy a négy nyelvet beszélő, kereskedelmi érettségit tett vádlott, aki levelező-könyvelő volt egy nagyobb bankban, a főtárgyaláson teljesen épeszű és épelméjű ember benyomását keltette, aki „teljesen védője álláspontjára tudott helyezkedni és a sikkasztásban való bűnösségének elismerése mellett, jogi okokból tagadta a magánokirathamisításban való bűnösségét, — az pedig, hogy a vádlott terhelt szülőktől származik, egymagában — más jelenségek fennforgása nélkül, — nem elég alapos ok a terhelt elmeállapotának orvosszakértői úton leendő megállapítása elrendelésére." Megállapította a bíróság azt is, hogy a terhelt az elsikkasztott 20.000 pengőt kártyaszenvedélyének kielégítésére használta fel. A kir. ítélőtábla is teljesen épelméjű, megfelelő intelligentiával biró egyénnek ismerte fel a vádlottat. Az állítólagos terheltséget — ami szintén üres mentség volt, mert