Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Korlátolt elmeállapot és bűnözési hajlam

5 a vádlott atyja is nem elmebetegségben halt meg — egyik bíróság sem fogadta el enyhítő körülményül. (B. III. 6054/1931.) Ilyen esetekben azért, amikor a bíróság nem tette magáévá az elmeszakérttők véleményét, illetőleg nem állapította meg a vádlott korlátolt elmeállapotát, nézetem szerint nem helyes a degeneráltságot, a terheltséget, a morál insanityt és más synonim orvosi műszavakat enyhítő körülmény gyanánt felvenni. De olyankor is, amikor a bíróság elfogadja az orvosi szakvéleményt s megállapítja a vádlott elmebeli fogyatkozását, nagyon óvatosan kell bánnunk az orvosi műszavakkal, mert ezeket maguk az elmekórtan tudományos művelői is különböző értelemben használják s az elmebajok, a kórformák elnevezésében is az újabb írók eltérnék ia régiektől. így különösen a degeneráltság, iaz örökletes terheltség és a „morál insanity", magyarul erkölcsi elmegyengeség kifejezésekre, amikkel az Ítéletekben gyakran találkozunk, legyen szabad egy pár megjegyzést tennem. Az elmeorvostan tudományában közkeletű tétel, communis opinio az átöröklés törvénye, vagyis ,a testi és szellemi tulajdonságoknak az -elődökről az utódokra bizonyos törvényszerűséggel történő átszállása. Ennek a nagy törvénynek minket érdeklő részlete abban áll, hogy az idegbajok és az elmebetegségek is örökölhetők. Az elme- és idegbajok pedig a hibás fejlődés szüleményei (Schaffer K.: Az elmebetegségek kórtana. 1927. 121.). Testi elfajulási jeleik (ia koponya rendellenességei) és belső fejlődési rendellenességek (a gerincvelő vagy a kisagyvelő gyenge fejlettsége) egyaránt átörökíthetők s így okai lehetnek a degenerálódásnak. Miután azonban minden egyénnek két közvetlen előde van, az egyik előd elmebántalmia nem okvetlenül jelenti az utód elmebaját, mert lehet, hogy rajta az egészséges előd lelki vonásai ütköznek ki. Az a körülmény tehát, hogy a vádlotton a szakértői elmeorvosi vizsgálat u. n. degeneratiós jeleket állapított meg, nem okvetlenül azt jelenti, hogy az illető elmebeteg, vagy hogy kóros elmegyengeségben szenved. Moravcsik E. E. részletesen kifejti, hogy az elődök testi, idegrendszerbeli, charakterbeli sajátságai nem egyforma mennyiségben és minőségben osztódnak fel az utódokban. Hol az apa, hol az anya, hol a nagyszülők vagy az oldalági vérrolkonokéi tűnnek fel élesebb vonásokban vagy vegyes combinatióban. Öröklés útján az egyén vagy csak dispositiót nyer, mely azonban kedvező körülmények folytán esetleg egész életén át latens marad vagy egyik-másik előddel azonos vagy másnemű elmebajt örökölhet, sőt egyesek teljesen érintetlenek maradhatnak. (Elmekór- és gyógytan. 1914. 64—65. 1.) Megerősítik ezt a Ranschburg Pál Elmetanában II. 222. olvasható adatok a Mendel-féle „váltakozó öröklés" törvényének igazolására, így C. Rath, siegburgi fegyházi lelkész kutatásai szerint olyan szülők gyermekei, akiknek mindketteje bűntettes-hajlamú volt, 93%-bari váltak bűntettesekké (a Mendel-féle törvény által ily esetben kivánt 100% helyett); oly szülők után pedig, akiknek csak egyike volt bün-