Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Korlátolt elmeállapot és bűnözési hajlam

MAGYARJOGI SZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Felelős kiadó: BARANYAY LAJOS, vezérigazgató. Megjelenik havonként, július és augusztus hó kivételével. Egyes szám ára a melléklapokkal 2"40 P. Szerkesztőség: Budapest, I., Karátsonyi-utca 9. fi szám ara a_ .,„* P Telefonszám: Aut. 538-83 b szani ara az els° fél6vre 12 _ Pl 1. szám. Budapest, 1933. január hó. XIV. évfolyam. KORLÁTOLT ELMEÁLLAPOT ÉS BŰNÖZÉSI HAJLAM. Irta: dr. Finkey Ferenc. A bűneikörvetés oikai és a büntetés kiszabásnál irányadó bűnösségi körülmények közül egyik legkényesebb ós legnehezebben tisztázható ok és körülmény a terheltnek u. n. korlátozott elmeállapota, másként u. n. csökkent szellemi értéke. A kérdés kényes volta -kézzelfogható, mert ez, az Ítéletekben gyakran csak egy-két sorral elintézett kérdés, beletorkollik az átöröklés, a degenerálódás, a nevelés, esetleg az alkoholismus nagy problémáiba, melyek már nem merő büntetőjogi szakkérdések, hanem az élettan, az elmeorvostan, a lélektan és a szociológia szféráiba vezetnek. A kérdés nehézsége pedig ott van, hogy a terhelt elmeállapotának biztos megállapítása és annak alapján a büntetőjogi felelősségrevonás és a bűnösség fokának az igazságos megállapítása a rendesnél bővebb, körültekintőbb egyéniség- és környezettanulmányt igényel, sőt rendszerint előzetes elmeorvosi szakértői vizsgálatot és véleményezést kíván. Még nehezebbé teszi az ilyen kétes elmeállapotú egyénnel szemben a büntetőjogi felelősségrevonás s marasztalás esetén a bűnösség fokának és a megfelelő büntetésnek a helyes megállapítását az a tény, hogy az ilyen kritikus elmeállapotú egyénekre nézve maguk az elmeorvos szakértők is nem ritkán ellentétes vagy többféleképen magyarázható, hogy ne mondjam, dodonai jellegű véleményt terjesztenek a büntető bíróságok elé. Másfelől, az elmeorvosi szakvélemények mentségére alig szükség mondanom, hogy az orvosszakértői vizsgálat és vélemény készítőinek nem is az a feladatuk, hogy a büntetőjogi felelősségrevonás és a büntetés kérdésében döntsenek, ők csak a diagnosztika és a gyógyíthatóság, illetőleg az elmegyógyintézeti elhelyezés szüksége tekintetében adnak feleleteit a büntető bíróságok kérdéseire, így nagyon természetes, ha a véleményükben igyekeznek elkerülni a jogi kifejezéseket és a bírói döntést igénylő kérdéseket. Kétségtelen azonban, hogy a büntető biró, amikor döntenie kell egy ilyen kritikus elmeállapotú vádlott bűnössége felett, első támpontul mégis azt tekinti, hogy mit mondtak az elmeorvos szakértők. Ha ezek egyértelernmel épelméjtínek nyilvánították azt, vagyis sem-