Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Belső ellentmondás a Pp. 397. par.-ában

95 Figyelemmel a kényszeregyezségre vonatkozó rendeletekben és az 1928. évi XII. t.-c.-ben foglalt analógiákra, elképzelhető, hogy közönséges kereskedelmi, vagy közpolgári kereseteknél is kiszabható p. o. egy évi teljesítési határidő. Ezesetben a felperes, ha csak nincs történetesen biztosítási végrehajtás kéréséhez is joga, egy évig semmit sem tehet adósa ellen. A részletekben való teljesíthetés mengedését a 397. §. 1. bekezdésének 3-ik tétele a felperes beleegyezésétől teszi függővé. Ez azt jelenti, hogy a biró részletekben való teljesítést a felperes beleegyezése nélkül még akként sem szabhat meg, hogy — az előbbi példát véve — a teljesítés 12 egyenlő részletben egy éven belül már meg is történjék. Azt tehát megszabhatja — s ekkor törvényesen jár el — hogy az adós 12 hónapon belül semmit, még a perköltséget sem tartozik fizetni: de azt már nem mondhatja ki — mert ha kimondja, törvénysértást követ el, — bogy az adós minden hónapban fizesse a tőke tizenketted részét, a perköltségeket pedig — mondjuk 15 nap alatt. És még akkor is törvényt sértő, ha akként rendelkeznék, hogy fizetési késedelem esetén alperes a részletfizetési kedvezményt elveszti. Nem kétséges, hogy a felperesi beleegyezést a felperes érdekében szabta meg a törvény, de az már a törvény szövegezésénél figyelmen kívül maradt, hogy egy hosszabb teljesítési idő puszta megszabása kedvezőtlenebb lehet felperesre nézve a rövidebb; vagy ugyanolyan tartamú részletfizetésnél. A mai gazdasági viszonyok és a fenti törvényes analógiák közé beállítva, ez a korlátozás még torzabbnak látszik. Hol van az a hitelező, akinek állandóan szüksége ne lenne még oly apró részletre is? Es hol van az az adós, aki egy — az ő anyagi helyzetéhez viszonyítva — nagyobbnak tekinthető pénztartozást egyszerre elő tudna teremteni? Egy külvárosi szatócsot 15—60 napon belüli ötszáz pengős marasztalás megfojt. Az ő áruraktárát nem védi semmiféle végrehajtáskorlátozás. Az üzleti bezárását jelentő szoros zár a felperes tetszésétől függ és annak alkalmazása kereskedői létezésének halálát jelenti. S ne legyen mód a megmentésére? Hanem kérlelhetetlenül bele dobandó a még meglevő kis vagyonkát vagy árukészletet eljárási költségek címén elnyelő kényszeregyezség, vagy csőd molochjának torkába? Még torzabb e kép, ha a 397. §-t egészen szószerint vesszük. Felperes beleegyezésétől függ a részletfizetés megszabhatása. Es ha nem a felperes a nyertes, hanem a kereset elutasítása és esetleg visszkereset folytán az alperes? Az alperes javára szóló marasztalásnál a részletfizetéshez nem kell az alperes beleegyezése. Ha tehát a pervesztes felperesnek enged részletfizetést a biró, akkor nem sérti meg a törvényt? És nem sérti meg, mert nem rendelkezik a törvény szövege ellen. Még torzabb a kép, ha mind a két fél pernyertes, felperes a keresetét és alperes a viszontkeresetét nyeri meg. A felperes törvény-