Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Bűnvádi eljárásunk gyorsítása

90 pedig a nyomozóközegeket megfelelő részletes utasítással lássa el, gondoskodás történjék, hogy a kir. ügyészségnek a csendőri hatóságokhoz való kapcsolata ne lazuljon el s a javasolt intézkedések, melyek nagyjából ez idő szerint is érvényben vannak, hatályosabban vitessenek keresztül. Ezek az elvek azokra az esetekre is alkalmazhatók, amikor az ügy vizsgálati szakba utaltatott, mert itt elsőrendű szakképzett biró vezetvén az előzetes eljárást, ez tisztában van azzal, hogy milyen gyakorlati szempontokat kell érvényesíteni abból a célból, hogy a vizsgálatok 4—5 hónapon belül általában befejeztessenek. Ha a vizsgálatok száma csak a törvényben meghatározott esetekre korlátoztatik, a vizsgálóbíráknak módjuk is lesz arra, hogy a kevesebb számú vizsgálatot lehetőleg rövid idő alatt befejezzék. Mindössze tehát körülbelül 5%-ra tehető ama ügyek száma, amelyekben az előzetes eljárás befejezése hosszabb időt igényelhet. Ezekben az ügyekben az elhúzódást rendszerint polgári ügyekkel, perekkel, csőddel, kényszeregyezségi eljárással stb. való összefüggés akadályozza. Itt is megvan azonban a mód az eljárás gyorsítására, nevezetesen meg kell keresni a polgári bíróságot, hogy a polgári eljárást fontos büntetőjogi érdekekre tekintettel soron kívül fejezze be, a hosszú elhúzódás oka tehát itt is elhárítható. Kétségtelen, hogy vannak oly nagyterjedelmű monstre bűnügyek is, amelyekben nem lehet a fenti időt betartani; ilyenek azonban egy évben oly csekély számban fordulnak elő, hogy ezeknek elhúzódása az általános képet nem változtatja meg. De ilyen ügyekben is körültekintő tevékenységgel nagy eredményt lehet elérni. Pl. az utóbbi idők legterjedelmesebb ügye talán az u. n. frank per volt, amely 1925. év végén pattant ki s a következő év tavaszán már megtartották a főtárgyalás! VI. Amennyiben szervezeti és eljárási reformok behozatahiról volna szó, nézetein szerint az 1928. évi X. t.-c. 30. §-ának rendelkezését nem lehet figyelmen kívül hagyni s a kérdés sürgősségére tekintettel az előrebocsátottakkal összefüggésben erről a kérdésről kívánok másodsorban ez alkalommal megemlékezni. E törvényhely értelmében nincs helye semmisségi panasznak a kir. ítélőtábla Ítélete ellen, ha az elsőfokon a kir. törvényszék, mint egyesbiróság járt el és a kir. ítélőtábla helybenhagyta vagy csupán enyhébb büntetés kiszabásával változtatta meg ;i kir. törvényszék Ítéletét; más esetekben pedig a semmiségi panasz csak igen szűk korlátok között érvényesíthető. Ez a törvényes rendelkezés az osztó igazság elvének sehogysém felel meg. A mai helyzet ugyanis az, ha valaki pl. társas bíróság elé tartozó, de egyébként jelentéktelenebb cselekmények, pl. közönséges zsarolásnak vagy egy elgázolásnak tettese, tehát oly cselekményben bűnös, ahol a tényállás átlátszó, világos, pár szóban elmondható és a büntetés is igen sokszor mindössze néhány pengő pénzbüntetés, a törvény megengedi, hogy az összes semmisségi okok alapján az ügy a kir. Kúria elé vitessék. Viszont pl. a csalások és sikkasztásoknál, ahol a tényállás sokszor a legkomplikáltabb, a kér-