Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - A felhívási vitához

91 dés tele van magánjogi és kereskedelemjogi elemekkel s az ügy határán áll a büntető és polgári Ítélkezésnek, tehát a bírónak igen alapos büntetőjogi és magánjogi tudással kell rendelkeznie, ott a törvény vagy egészen elzárja, vagy nagy mértékben korlátozza a feleket abban, hogy ez ügyeket a legfelsőbb biróság elé vigyék. Ha minden bíróban a mélyreható értelem teljes szakismerettel, az élénk megfigyelés a tisztánlátó itélőtehetséggel párosulna, az Ítélkezés minden esetben e jeles tulajdonságoknak leszürődése, mintegy művészi egységbe olvadása volna s egyik biró sem lenne tévedéseknek alávetve: nem volnának e tekintetben aggályaim; e tulajdonságok összessége azonban természetesen egy embertől sem várható el. Ha már most a törvényhozás indokoltnak találta, hogy a fentebb említett kisebb jelentőségű ügyeket a felek a kir. Kúria elé vigyék, mellőzhetetlen véleményem szerint, hogy az egyenlő, helyes és arányos elbánás elvét szem előtt tartva, eme nagy fontossággal biró ügyekben se korlátoltassanak a felek a perorvoslat használatában, azokhoz a kir. Kúria is hozzászólhasson és az a kisebb garancia, melyet az egyes birói elintézés nyújt, legalább a perorvoslat lehetőségével ellensúlyoztassék. A védőt hivatásának fontossága a közfelfogás szerint a biró mellé emeli, — miért ne adnánk tehát módot a védő szavának meghallgatására ezekben az ügyekben is? Carlyle mondta a törvényeket gyártó francia konventre: Mit ér mindez a sok írás, ha nincs benne a nemzet idegeiben és izmaiban? A nemzet idegeibe és izmaiba pedig csak azok a törvények mehetnek át, amelyek a mindenkivel szemben érvényesülő anyagi igazság hatályosságának mindeneknél előbb való szempontját szolgálják, s e mellett világosak és meggyőzőek, mint a mathematika alapigazságai. Tudom, hogy az 1928. évi X. t.-c. 30. §-ának a Kúria tehermentesítése volt az alapgondolata. Ez az érv azonban ma már — hála a Kúria önfeláldozó tevékenységének, — súlyából sokat vesztett, komolyan lehet tehát foglalkozni e szakasz félretételével. A FELHÍVÁSI VITÁHOZ. Irta: dr. Barta Jenő budapesti ügyvéd. Abban a kérdésben, hogy a biztosítottat az életbiztosítási díj fizetésére fel kell-e hívnia a biztosítónak, a legnagyobb harc dúl, — úgy irodalmi téren, mint előadásokon és ankéteken. Összegezve a vitában elhangzott felszólalásokat és cikkeket, — rá kell mutatnom arra, hogy a (airiának álláspontja de lege lata feltétlenül helytálló, mert az 1927:X. t.-c. 9. §-ának harmadik bekezdéséből folyik, hogy a felhívást csak az első időszak, továbbá a külön kötelezett díjak megfizetésére kell alkalmazni. Hogyha egyszer a 9. §. első bekezdése imperative azt rendeli, hogy csak az első időszak díját, valamint a külön írásban kötelezett díjat kell megfizetni, akkor jogi képtelenség lett volna a törvényhozótól oly díj megfizetésére is