Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Bűnvádi eljárásunk gyorsítása

89 során úgy a terheltet, mint a tanukat biró által kellene kihallgatni. Ez a gondolat a francia police judiciaire-re (Code d'instruction criminelle 9. §.) emlékeztet, ahova a rendőrhatóságokon felül a vizsgáló hiró is be van sorozva: La police judiciaire sera exercée . . . par des juges d'instruction . . . stb. Valóban nagy értéket jelentene az, ha már a nyomozás keretében a terheltek és tanuk vallomásait a birói állás és tekintély garanciája mellett rögzíttetnének. A részemről azonban ezt a gondolatot kivihetetlennek tartom, mert ez a biróságnak olyan megterhelését jelentené, amelyet az a mostani létszáma mellett képtelen volna teljesíteni, vagy pedig az eljárás újbóli kivárhatatlan elhúzódása következne be. Gondoljunk csak arra, hogy a bűncselekményeknek jóval kisebb hányada az, ami birói Ítélkezés alá kerül, a nagyobb rész megszüntetéssel ér véget. A budapesti kir. ügyészségtől beszerzett adataim szerint az elmúlt évben ez a kir. ügyészség 8666 ügyben adott vádiratot, viszont 27.210 ügyben a nyomozást megszüntette, illetve a vádat elejtette. Hogy volna tehát megvalósítható az az elgondolás, hogy azokban az ügyekben is, amelyek megszüntetéssel, vagy vádelejtéssel végződnek, de melyeknek ezt az eredményét természetesen előrelátni nem lehet, a bíróság a terhelteknek és tanuknak megszámlálhatatlan ezreit hallgassa ki s ilyen birói ténykedésben részesítse azt a sok ezer alaptalan feljelentést, melyet polgári ügyekben -— azoknak a bűnügy némi látszatát kölcsönözve — azért tesznek, hogy az adóst lizetésre szorítsák, vagy azért, hogy a tényállást ingyen tisztázzák. Éppen ezért az az elgondolás a helyes, hogy a nyomozás nem birói funkció, azt a nyomozó hatóságoknak kell teljesíteni, hiszen éppen ezért mondja ki a Bp. 83. §-a, hogy a nyomozás tárgya azoknak az adatoknak kipuhatolása és megállapítása, melyet a vád emelése vagy meg nem emelése kérdésében a vádló tájékozására szükségesek s a nyomozás e határon túl nem terjedhet. A nyomozás keretében tehát csak kivételesen lehet birói eljárásnak helye, amint azt a Bp. 86. §-a és az 1921. évi XXIX. t.-c. 5. §-a világosan el is rendeli. Nézetem szerint tehát a mai jogrendszer mellett az ügyészek az igazságszolgáltatás eme nagyjelentőségű, kiváló képzettségű és szorgalmú tényezőinek mozgékonyságán dől el elsősorban a nyomozási ügyek gyors elintézése, nekik kell kezükben tartani a nyomozás menetét oly esetben is, ha más hatóság által nj^omoztatnak; ha pedig az alakszerűségek lehető elkerülésével, a fentebbírt módokon irányítják és sürgetik a nyomozásokat, azok mielőbbi befejezésének nem lehet elmaradnia. Ha az ügyészeket érdemi munkán kívül egyébbel nem foglalkoztatják, feltehetőleg idejük is lesz ennek az ellenőrző tevékenységnek folytatására, különösen, ha egy nyomozati ügygyei csak egyszer kell foglalkozniok, vagyis nem kell ismételt kiegészítésekkel operálniok. A cél elérése végett tehát nézetem szerint arra volna szükség, hogv az igazságügyminiszter a kir. ügyészségeket, a belügyminiszter