Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Bűnvádi eljárásunk gyorsítása

84 BŰNVÁDI ELJÁRÁSUNK GYORSÍTÁSA. Irta: Szolnok Jenő kúriai biró. I. Nagyon alapos panaszok azok, melyeket a bűnvádi ügyek késedelmes befejezése mjatt általánosan hangoztatnak. Ahogy a jogbiztonság megköveteli, hogy minden jogvitának egyszer vége legyen, éppúgy közérdek az, bogy amennyiben büntető ügyről van szó, a bűncselekményt nyomon kövesse a megtorlás. Hol vagyunk azonban ettől, mikor nálunk általános jelenség, hogy a bűncselekmény elkövetésétől a jogerős ítélet meghozataláig évek, még pedig nem is egy-kettő, hanem három, négy, öt év is gyakran eltelik. Mélyreható szervezeti és eljárási reformok természetesen lényegesen változtathatnak ezen a sajnálatos állapoton, kérdés azonban, hogy ilyen újításokra pénzügyi, politikai és egyéb megfontolások mellett mikor gondolhatunk. Kétségtelen, hogy elsősorban a pénzügyi szempontok dominálnak. Ma már elmúltak azok az idők, amikor a magyar középosztály nobile ofl'icium-ból gyakorolta éveken ál családja elszegényedésével is békében és háborúban, itthon és külföldön a közhivatal terheit, alig remélve más jutalmat, mint amit a lelkiismeretes munka öntudata adhat. Ma a bíráskodás gyakorlása a bírák , túlnyomó nagy részének kizárólagos megélési módja, ők azonban természtesen ennek ellenére ma is hódolnak a bíráskodástól elválaszthatatlan altruisztikus elveknek, ma sem vesztették szem elől hivatásuk nemességét és ezért bármint módosultak is az intézmények, bárminő erős volt a közélet háborgásának feszítő ereje, a birói hatalom lényege, természete, hordereje, jellege és függetlensége mint nemzeti tulajdon szentnek maradt s ilyennek tartatott állandóan a mai napig. Jöhettek forradalmak egymásután, ezek a hullámok egymást szorították, előre tolták, de mindig megtörtek igazságszolgáltatásunk kipróbált szikláján, helyesen mondják, hogy a forradalmak elvonultak fejünk felett, anélkül, hogy azt meghajlásra bírták volna. Nem kell tehát tartanunk attól, hogy bármily szervezeti reform a fenti nagy elveknek és így az anyagi igazság követelményeinek megkárosításával járhatna. A lehetőségekkel azonban számolva, ez idő szerint nem kívánok ilyen mélybe vágó reform-kérdésekkel foglalkozni, csupán a mai jogrendszer alapján kívánom a fölvetett kérdés bizonyos oldalait tisztán gyakorlati szempontból megvilágítani s rámutatni arra, miként volna az eljárás gyorsítása a mai jogszabályok mellett is elérhető; teszem ezt azért is, mert e kérdésben oly vélemények is elhangzottak, melyekhez nem járulhatok s talán nem indokolatlan, ha a kérdést különböző szempontok szemüvegén világítjuk meg. Különben is az a főkérdés, hogy ma miként gyorsíthatjuk a bűnvádi eljárást. Nem foglalkozom jelenleg az egyfokú perorvoslat nagy jelentőségű kérdésével sem, annál kevésbbé, mert az a körülmény, hogy semmisségi okok esetén a bűnvádi ügyek a kir. Kúria, mint harmadfokú bíróság elé vihetők, az eljárás gyorsítása tekintetében ma már nem bír nagy jelentőséggel, mert hála a Kúria fáradt-