Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Bűnvádi eljárásunk gyorsítása

85 ságot nem Ismerő munkájának, a helyzet az, hogy a bűnvádi ügyek a Kúriához érkezés után féléven belül általában érdemlegesen elintéztetnek. Előre kell bocstáanom még azt is, hogy sajnálatomra nem csatlakozhatom ama nagyérdemű, széles látókörű és tudású jogászok véleményéhez, akik külföldi, elsősorban angol minták után óhajtanák megoldani a magyar bíráskodás kérdését. Ha mód lesz arra, hogy az angol viszonyokat is hozzánk átplántáljuk, magam részéről is két kézzel fogok kapni az ottani bevált intézmények után, egyelőre azonban csupán érdeklődéssel vehetünk tudomást az ottani jogviszonyokról. Hiszen helyes az, ha a nemzet átvesz más nemzetektől is vallásos, polgári és jogi szokásokat, de azokat saját természetével s a magáéival kell azonosítania, géniusához kell idomítania, azokat a nemzeti lélek forrásaiban kell megfürösztenie, ahogy a nyelv a nemzet önálló lelki munkásságának eszköze, úgy a nemzeti múltba belegyökerező, abból kifejlődő jog lehet csak a magyar társadalom erős és helyes köteléke. II. A mai eljárás lassúságának oka elsősorban az előzetes eljárás, a nyomozás és vizsgálat hosszadalmasságában és nehézkességében keresendő. Igen gyakori a nyomozásoknak és vizsgálatoknak több éven át elhúzódása; legilletékesebb helyről hallottam pl., hogy a budapesti kir. ügyészségnél van olyan ügy is, amelyben az előkészítő eljárás hatodik éve van folyamatban. A kérdés súlypontja mindenesetre a nyomozáson van, mert a kötelező vizsgálat eseteit az 1921. évi XXIX. t.-c. 7. §-a erősen megszorította, az lévén a vezető gondolat, hogy a bűnper anyagát nyomozás keretében kell összegyűjteni. Az eljárás gyorsításának megoldását ezért a nyomozási eljárás gyorsításában kell keresni, és arra kell törekedni, hogy az ügy vádirattal ellátva, mielőbb birói döntés alá kerüljön. Ha az ügy az eljárás eme szakába került, már alig lehet a gyorsítás módozatairól beszélni, hiszen az Ítélkezés siettetése az ügy elsietését jelentené. A nyomozás gyorsítására a legnagyobb lehetőséget az 1930. évi XXXIV. t.-c. 107. §-a adja meg, mert ennek értelmében az egyeshiróság elé tartozó ügyek nagy része az elkövetéstői számított néhány napon belül már Ítélettel fejezhető be. Már itt közbevetőleg megjegyzem, hogy az eljárás gyorsítása egyesek által kivánt ama módjának, amely az egyesbirói hatáskör kitágítására irányul, semmiképen sem vagyok barátja, mert a bíráskodás eme formáját általában aggodalmasnak tartom. Már Werbőczy rámutat arra, „hogy az igazságszolgáltatás jósága elsősorban attól függ, hogy a biró az itélethozásban ne legyen se kegyetlen, se kegyelmes, hanem csak igazságos. Mert minden ítélkezésben az irgalom és az erő, vagyis az igazság van egybekapcsolva. Ezeknek egyességében áll a méltányosság. A biró legyen ment a lelki szenvedélyektől, könyörgés, gyűlölség, szeretet ne vezérelje. Mert ahol az igazság túlhágja mértékét, a kegyetlenség vétkét szüli, a szerfölött való kegyetlenség pedig a rend felbomlását fokozza." (Hármaskönyv előbeszéd.)