Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Gróf Apponyi Albert emlékezete

83 annak is, hogy politikai működésem minden gyakorlatiassága mellett is azt az állandó jelleget mutatta, hogy annak sarkköve mindenkor a jog kultusza volt." Az akció célja: „hogy a trianoni igazságtalanság a jog tiszteletének és etikai felfogásának jegyében orvosoltassék. Ami jogi tudás és hivatás Magyarországon létezik, egyértelmű elhatározással a jogi lelkiismeret szózatát akarja intézni a külföldi jogászvilág lelkiismeretéhez, kimutatván azt, hogy a nemzetközi jog formaságainak látszólagos megtartásával durván megsértették nemzetünkkel szemben a jog lényegét; szerződést Írattak vele alá, amelyből hiányzik az egyik fél szabad akaratnyilvánítása; formai jogot létesítettek, amely ellentétben áll a jog szükségszerű tartalmával: az igazságossággal és az organikus társadalmi és nemzeti létfeltételekkel, amiknek formába öntése pedig a tételes jog hivatása és etikai ereje. Egy nagy valótlanságról, egy nagy ellentmondásról akarja a magyar jogászközönség lerántani a leplet, amely ha fenntartatik, lerombolja a tételes jog tekintélyét és veszélyezteti a világ békéjét. Az élet nem tűr ily ellentmondásokat. Ha azok kellő időben el nem távolíttatnak, a tartalom előbb-utóbb széttöri a formát, ami a nemzetek belső életében forradalmat, a nemzetközi viszonylatban háborút jelent. A nyugodt és békés fejlődést csak úgy lehet biztosítani, ha a formai jog alkotására hivatott tényezők a jog által kijelölt úton küszöbölik ki az ellentmondást és állítják helyre a forma és a tartalom összhangját a jogi életben. A magyar jogászközönség erre az egyetlen járható útra akarja terelni annak a világfeszültségnek megoldását, amelynek létesítését már senki sem tagadja és amely a gyökerükben elhibázott békeszerződésekből, különösen pedig köztük a legrosszabb: a trianoni szerződésből ered. Nemzeti önvédelmünk harcában magasra emeli a jog ethikájának zászlaját és bízik annak győzelmes eredében, mert csak e zászló alatt találhatják meg az összes nemzetek létüknek, nyugalmuknak, fejlődésüknek biztonságát." A sírbolt ajtaja zárja el a nagy halott hamvait, de ott is felírhatnók, amint azt az egri várban Gárdonyi sírján olvasom: „Csak a teste!" A lelkét, lelkének tüzét, irányítását mindig élesszük ebben a hazában és nem vagyunk méltók az emlékéhez, nem vagyunk méltók a magyar névre és különösen nem a magyar jogász nevére, ha az élet minden sok és súlyos baja miatt megfelejtkeznénk a nagy célról, amit gróf Apponyi Albert tűzött ki. És ha gróf Apponyi Albertnek testileg nem is lehet most már része abban, amit Pap József elnöktársam az 1931. január hó 8-án tartott gyűlésben Neki kivánt, hogy érje meg ezen akciójának sikerét, hiszem, hogy a lelke örvendezően és áldóan felettünk lesz. amikor a trianoni békediktátum formaságai széttörnek és az igazságunk diadalra jut!