Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A bírói végrehajtás útján lefoglalt ingók értékesítése

54 amely a már egyszer birói védelem alá helyezeti ügykört a független bíráskodás védelméből kizárna. Megelégedéssel mutatott rá arra, hogy a Birőság felállításától lefolyt idő alatt a Biróság hatásköre lényegesen bővült, amennyiben a törvényhozás negyvenhárom hatáskörkiterjesztő törvénnyel bővítette az alaptörvény taxacióját. Különösen kiemelte ezek közül az 1925. évi XXVI. t.-c.-et, amely a biróság védelme alá helyezte nemcsak az egyesek választói jogosultságának kérdését, de a Közigazgatási Bíróságra bízta e választások feletti bíráskodást is. E nagymérvű hatáskörkiterjesztéseknek tulajdonítható az, hogy az ország megcsonkítása dacára nem következett be — amint azt sokan várták — a Biróság ügyforgalmának apadása, hanem ellenkezőleg még növekedett is az. Beszédesen mutatják ezt a következő számok: míg a beadványok száma 1899-ben a pénzügyi tályban 20.320, a közigazgatási osztályban 3280 volt. addig 1930-ban 24.328, illetve 7919 volt a beadványok száma. A haláskörkiterjesztésen kívül az időközben keletkezett sok új anyagi jogszabály létesítése is emelte a panaszok szárnál. Érdekes az az adat is, hogy az 1926. évi választások után 19, az 1931. évi választások után pedig 22 petíciót nyújtottak be. A pénzügyi osztály munkájának megnövekedése főleg az egyenes adóreform következménye, de az újabb pénzügyi jogszabályok egész sorozata is a pénzügyi judikalura terén újabb, még megművelendő jogterületeket nyitott meg. Teljesen jogosult tehát az az elnöki megnyitó beszédekben állandóan hangoztatott kívánság, hogy a közigazgatási bíráskodás területén reformintézkedésekre van szükség. Azért, hogy az ország mai nehéz helyzetében nagyobb keretű reformintézkedések nem történtek, nem szabad csüggednünk, mert a kormány illetékes tényezői a legkomolyabban foglalkoznak az alsófokú közigazgatási bíráskodás szervezeti reformjának előkészítésével. A m. kir. Kuria teljes ülésén dr. Juhász Andor évnyitó beszédéix'n főleg a Kuria jubileumára utáló jogtörténeti reminiscenciákat elevenítette fel. Félszázaddal ezelőtt ugyanis pontosan 1882. január 2-án ünnepélyes teljes ülést tartolt Majláth György országbíró elnöklésével a m. kir. Kuria, Erre az szolgáltatott alkalmat, hogy az előző napon lépett életbe az 1881 :LIX. t.-c, amely többek között a m. kir. Kúriának külön semmitö széki és legfőbb itélőszékí osztályát egybeolvasztotta, kimondván, hogy a legfelsőbb birói hatóságot mind a két kir. tábla területére nézve a ,,m. kir. Kuria" Budapesten gyakorolja. Kimondta azt is ez a törvény, hogy addig, amíg a m. kir. Kuria szervezése iránt a törvényhozás intézkedik, az országbíró a Kuria elnöke. Kifejtette az elnök, hogy ezzel az eseménynyel a félszázados évforduló alkalmával azért kiván foglalkozni, hogy legfelsőbb biróságunknak megírásra váró legutóbbkori története számár<t ennek az eseménynek az emlékezetét ébrentartsa, mert az emlékezés erejével tiszteletreméltó hagyománnyá kell átformálnunk mindazt, ami az igazságszolgáltatás számára értékes és becses. Bészletesen foglalkozott ezután az elnök Majláth György országbírónak 50 év előtti beszédével s különösen kiemelte s egyszersmind szószerint idézte az országbírónak ama klasszikus és költői lendületű szavait, amelyekkel kifejtette azokat az egyéni tulajdonságokat, amelyekkel felfogása szerint a legfelsőbb fokon ítélkező birónak rendelkeznie kell: „Az tehát, — úgymond — kinek, mint e legfelsőbb biróság tagjának szavazatától függ esetleg dönteni élet, vagyon és