Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - Dr. Szentirmay Ödön előadása "A részvényjog reformjáról és ennek keretében a törvényes osztályrészbeli osztalékminimum rendszeréről"

31 szerüleg szabályozott revíziós és szanálási eljárás alá vétetnék. Ily vagyo nilag megrendült részvénytársaságoknál már kötelező volna a hites könyvvizsgáló közbenjöttével való ügyvezetési vizsgálat, szükséges volna a tervezetben kötelező mérlegvizsgálat, sőt ha mindez bizonyos számú üzleti évek, azaz a törvényben, illetőleg a központi cégbíróság részéről meghatározott, esetleg meg is hosszabbítható, például öt, hat vagy hét évi határidő alatt nem nyerhetne orvoslást olyként, hogy a társaság ismét a kötelező osztalékminimumot is szolgáltatható rentábilis vállalattá fejlődjék, akkor a társaság kényszerfelszámolás alá vonatnék. A ma mái fennálló részvénytársaságok javára pedig dr. Szentirmay rendszere szerint több évre terjedő átmeneti időt lehetne megállapítani, hogy ezek a részvénytársaságok a törvényes osztályrészbeli osztalékminimum szolgáltatására csakis az ekként meghatározott átmeneti határidő leteltével legyenek kötelezhetők. Ezalatt az átmeneti idői alatt ezeknek a részvénytársaságoknak módjukban állana az, hogy magukat megfelelően átszervezzék, esetleg más részvénytársaságokkal egyesüljenek, vagy feloszoljanak, mert ezután az átmeneti idő után a kötelező osztalékminimum szolgáltatásától semmi körülmények között sem szabadulhatnak. Találóan világította meg dr. Szentirmay, hogy ez az a pont, ahol az élet és a tételes jog egymással összhangba hozható. A tőke nem ismer határokat, oda surran, ahol gyümölcsözőbb reánézve a lét és így nyilvánvaló, hogy a részvényjog reformja a törvényes osztályrészbeli osztalékminimum rendszerével a tőkék világában a magyar államnak intézményszerűen biztosított külön helyet teremtene, amely a tőkének nemcsak gyümölcsöztethetési lehetőséget, de e tekintetben biztosságot és hozadéknyerési szilárdságot is nyújtana, amelyet nemcsak a hazai, de a külföldi, sőt még a legmesszebb tengeren túl lévő tőke is felhasználhatna. Előadásának zártételével tehát azt állapította meg, hogy a részvényjog terén sem szabad a magyar erőt a külföldi államok saroglyatartójává sülyeszteni. E téren is az eszményiség felé való törekvés a jog és az erkölcs alapja. Az 1930:XXXIV. t.-c. 120. §-a felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy ;iz igazságügyminiszterrel egyetértve a fenti §-ban részletesen megállapított bűnügyek tekintetében rendelettel illetékkötelezettséget állapíthasson meg és az illetéktételeket is szabályozhassa. A pénzügyminiszter ezzel a felhatalmazással az 1926. december 29-én megjelent 7400/1931. P M. számú rendeletében élt. E rendelet szerint törvénykezési illetéket kell leróni: 1. a pótmagánvádra folyó bűnügyekben; 2. a kizárólag főmagánvádra: a) rágalmazás vétsége; b) nem testi bántalmazással elkövetett becsületsértés vétsége; c) a tisztességtelen versenyről szóló 1923:V. t.-c. 16—19. §-a alá eső vétségek: <l) védjegybitorlás vétsége; e) szabadalombitorlás kihágása miatt folyó bűnügyekben-; BÜNTETŐ TÖRVÉNYKEZÉSI ILLETÉKEK.