Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - Dr. Szentirmay Ödön előadása "A részvényjog reformjáról és ennek keretében a törvényes osztályrészbeli osztalékminimum rendszeréről"

30 minden közgazdasági konstrukció mellőzésével való csorbítása, hanem az igazsághoz, a végső eszményhez való visszatérés, vagyis a jog parancsának olykép történő megállapítása, hogy a gazdasági fejlődés legfelső fokán álló szervezetek, a részvénytársaságok is a tökéletesedés felé vezettessenek és kényszeríttessenek arra, hogy a cselekvéseik a jelenleg szabadon száguldó, múlékony, üzérkedő és önzéstelt célok elhagyásával a soha el nem múló eszmények szolgálatába álljanak és az erkölcsi eszményektől áthatott örök élet bennük is a valódi emberi nagyság képviselőit találja. Dr. Szentirmay kifejtette az okokat, amelyekből kifolyólag is örömmel kell üdvözölni a miniszteri részvényjogi előadói tervezetet. Foglalkozott ennek beható bírálatával. Rámutatott azonban arra is, hogy a tervezet sok tekintetben túlszigorral érinti a kereskedelmi élet alapelveit, valamint a jog és az erkölcs követelményeit hűen szolgáló kereskedelmi szabadság útjait. Gyöngyszemekben gazdag, de azokat oly téren is kívánja alkalmazni, ahol azok alkalmazásának helye nincs és ezzel bizonyos szempontból nemcsak tiilszigort jelent, de megbénítja a magángazdaságok életét bizonytalanságot hoz létre, az ipari és kereskedelmi vállalatok energiáját eltereli a legfőbb céljától, a termelési tevékenységtől és azt felesleges adminisztratív térre szorítja. Szentirmay az ebbeli álláspontjának a tervezetre vonatkoztatott tüzetes megokolása után áttért az ő legsajátosabb elgondolásának, a törvényes osztályrészbeli osztalékminimum rendszerének ismertetésére. A törvényes osztályrészbeli osztalékminimum rendszere sem a belföldi tervezetekben, sem a külföldi jogokban még nem ismeretes és abban áll, hogy parancsoló, abszolút jogtételként állapíttassák meg az, hogy a részvényeseket a társaság tartama alatt minden üzleti évben legalább is annyi osztalékösszeg illesse, amely megfelel annak az átlagos évi kamatlábnak, amelyet az Állami Jegyintézet, vagyis nálunk a Magyar Nemzeti Bank az illető üzleti évre vonatkozóan átlagosan megállapít. Ezt az osztalékot a részvényeknek az illető üzleti év utolsó napján volt tőzsdei ára és tőzsdei jegyzés hiányában — amennyiben idevonatkozóan hatósági ármegállapítás nincs — azt az árat kell alapul venni, amely árat a mérlegmegállapító közgyűlés e tekintetben a részvényesekre kötelezően a részvények valóságos belső értékének megfelelően megállapít, amely tőzsdei, illetőleg közgyűlésileg megállapított forgalmi ár az osztalékminimum kiszámítása szempontjából semmi esetre sem lehet kevesebb, mint a részvénytársaság alaptőkéjének összege, vagyis az egyes részvények névértéke. A részvényeseket megillető ebbeli osztalékminimum törvényes osztályrész, vagyis a fennebb megjelölt átlagos hivatalos kamatlábnak megfelelő tartalmában, nem érinthető és semmi körülmények között sem csorbítható, amely mint ilyen a szükséges leírások és tartalékolások után a részvénytársaság igazgatói és felügyelőbizottság tagjai díjazását és minden más alapszabályszerűleg vagy közgyűlési határozattal megállapítás alá cső díjazást mellőz. Abban az esetben pedig, ha a részvénytársaságnak nem volna annyi évi tiszta nyeresége, hogy ebből ez a kötelező osztalékminimum is kifizethető legyen, dr. Szentirmay rendszere szerint a részvénvtársaság a vagyonilag megrendüli részvénytársaságok közé soroztatnék, azaz intézmény-