Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - Valóságos külföldi pénznemben meghatározott követelések kifizetése a devizarendelet hatálya alatt

19 A helyzet ma az, hogy a jelzálogos hitelezők, kiknek effektív külföldi valutára szóló követelésük van, a korlátozó rendelkezések következtében effektív valutában való fizetést nem követelhetnek, s nem is követelnek, ezzel szemben azonban a hivatalos árfolyam szerint pengőben teljesített fizetéseket, fizetés gyanánt nem fogadnak el, törlési engedélyt nem adnak, hanem a befizetett összeget fenntartással átvéve, azt külön folyószámlán letétként kezelik, avval a megjegyzéssel, hogy a végleges jóváírás csak a valóságos valutában történt fizetés megtörténte után fog bekövetkezni, s a lefizetett összeg csak biztosítékként szolgál: Az esetleges árfolyam eltolódás ilyképpen természetesen az adóst terheli. Eredménye ennek a helyzetnek az, hogy még azok az adósok sem képesek obiigóiknak eleget tenni, akikben erre a hajlandóság meg volna. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a budapesti ingatlanokat terhelő jelzálogos követeléseknek hozzávetőleges becslés szerint legalább 80%-a tényleges külföldi pénznemben (valóságos U. S. A. dollár, effektív hollandi forint, stb.) van megállapítva, s vidéken a helyzet valószínűleg hasonló, ha hozzávesszük továbbá azt, hogy éppen a fentvázolt nehézségek folytán külföldi valutában kikötött tartozásokat nem igen hajlandó senki átvállalni, könnyen megállapíthatjuk, hogy ennek a helyzetnek mi lehet a hatása az ingatlanforgalomra, s evvel kapcsolatban milyen mértékben idézi elő az ingatlanokban fekvő vagyonok immobilizálódását, s evvel milyen mértékben teszi esetleg lehetetlenné ezen vagyonok tulajdonosai számára azt is, hogy más irányú kötelezettségeiknek eleget tehessenek. Az az ingatlantulajdonos, kinek ingatlana pl. 100,000.— P-t ér s kinek ingatlanát pl. 5,000.— U. S. A. dollár = kb. 29,000.— P jelzálogos tartozás terheli, a mai viszonyok mellett képtelen ingatlanát eladni, dacára annak, hogy az ingatlanok iránti kereslet az elmúlt pár hónap alatt rohamosan emelkedett, s az ingatlanok értéke kb. 20%-al emelkedett. A deviza rendelet védelmet kívánt nyújtani a külföldi valutákban adósoknak, a nyújtott védelem azonban túlzott mértékű lett, és sok tekintetben éppen az adósokra nézve a leghátrányosabb. A hitelezők arra hivatkoznak, hogy a deviza rendelet azon intézkedéséből, mellyel az idegen valutában adósoknak tartozásaik kiegyenlítésére halasztás adatott, a jogszabályalkotónak azt a felfogását lehet kiolvasni, hogy a külföldi pénznemben meghatározott fizetési kötelezettségeknek más módon, tehát pl. pengőben teljesített fizetéssel nem lehet eleget tenni, hivatkoznak továbbá a kereskedelmi törvény s a váltótörvény 326, ill. 37. §§-ra. A méltányosság és a forgalom érdekei azonban valamilyen megoldást követelnek, s ezért az elméletnek keresnie kell a megoldást, hogy a gyakorlat annak útjain elindulhasson. A valóságos külföldi valutában megállapított jelzálogos követelések alapja legtöbbnyire kölcsön ügylet, melynek jogi természete szerint az adós ugyanolyan mennyiségű és fajú helyettesíthető ingó