Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - Valóságos külföldi pénznemben meghatározott követelések kifizetése a devizarendelet hatálya alatt

20 dolgot tartozik visszaszolgáltatni, mint amennyit és amilyent a hitele­zőtől kapott. Ha tehát a kölcsönösszegnek a hitelező által történt leol­vasása, mint ez az esetek túlnyomóan nagy részében lenni szokott, pengőben történt, ugy, a kölcsön jogi természeténél fogva a hitelező nem is követelhet vissza mást, mint a leolvasottal egyenlő mennyiségű és azonos fajú ingót, pénzt, tehát pengőt s a hitelezők eddig általában nem is ragaszkodtak a valódi külföldi valutában történő teljesítéshez, hanem megelégedtek annak a hivatalos tőzsdeárfolyamon történt kiszá mitása szerinti pengő egyenértékével. A forgalomban a valóságos kül­földi pénznem kikötésének nem volt gyakorlati jelentősége s az volta: képpen, bár burkoltan, a pengőben való bizalmatlanságnak volt meg­nyilvánulása s egy esetleges pengő elértéktelenedés ellen volt hivatva a hitelezőt biztosítani. Ezt azonban az aranypengő most már felesle­gessé teszi. Annak, hogy miért kötöttek ki valóságos külföldi valutát, s miért nem annak egyenértékét, mikor a fentemlített pengő elértéktelenedés ellen ez is kellő biztosítékot nyújtana, a Jelzálog törvény 7. §-ában kell az okát keresnünk. Az id. szakasz szerint a „követelést összegszerűen pénzben (belföldi vagy külföldi pénzben) vagy számolási értéknek, vagy pedig megszabott mennyiségű és minőségű gabonának, más ter­ménynek vagy aranynak pénzbeli egyenértékében kell meghatározni." Nem lehet tehát pl. külföldi pénz egyenértékében meghatározni. Ha tehát a fentebb előadottak szerint az adósnak, a kölcsönvevő nek sikerül bizonyítania azt, hogy a kölcsönösszeget pengőben vette fel, illetve a hitelezőnek az ellenkezőt bizonyítania nem sikerül, ugy a kölcsön jogi természeténél fogva, a pengőben való visszafizetést nem kifogásolhatja, természetesen követelheti a kikötött külföldi pénznem­nek a fizetéskori ellenértékében való fizetést. Ha pedig a hitelezőnek a pengőben való fizetést teljesítés gyanánt el kell fogadnia, ugy a fizetés­ről nyugtát és törlési engedélyt is kell adnia. Ha a hitelezőnek sikerül bizonyítania azt, hogy a kölcsön-összeg leolvasása valóban külföldi pénznemben történt, vagy ha a külföldi pénznemben meghatározott követelésnek az alapja nem kölcsön, hanem más, valóban külföldi pénz szolgáltatására irányuló kötelem, ugy két­ségtelen, hogy az adósnak tényleg külföldi pénzt kellene fizetnie. Ez esetben azonban nem tiszta pénzkötelemmel, hanem pénzfajkötelem­mel állunk szemben, amely esetben a pénzfajkötelemre s általában a fajlagos kötelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Miután pedig itt olyan dologra vonatkozó fajlagos kötelemmel állunk szemben, melynek szolgáltatása a fennálló forgalmi viszonyok mellett lehetetlenségbe ütközik, a kérdés elbírálása végett vissza kell mennünk a háborús és a háborút követő évek forgalmi megkötöttsé­geiből származó zavarokat megoldó és a jelen helyzetre sok szem­pontból alkalmazható jogszabályok és joggyakorlat vizsgálatára. Általános magánjogi elv az, hogy forgalomban nem lévő dolog szolgáltatására senki nem kötelezhető s ez áll akkor is, ha a szol­gáltatni kötelezett dolog adott időben és helyen nincs forgalomban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom