Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - Az államtitok büntetőjogi védelméhez

61 ban viszi véghez. Ellenben a 282. §. szerint büntetendő akkor is, ha tévesen volt meggyőződve a megöltnek a saját megölésére vonatkozó határozott és komoly kívánságáról. És ezek a megoldások akkor sem szenvednének változást, ha a 278. §. véletlenül ilyenformán volna szövegezve: aki nem felmenőjét, ennek határozott és komoly kivánsága nélkül megöli . . . Hasonlóképen a Btk. 254. §-ába ütköző családi állás elleni bűntettben és nem a 287. §-ban meghatározott gyermekkitétel bűntettében bűnös az a szülő, aki önsegélyre képtelen gyermekét rendszerint járt helyre teszi ki, habár azt járatlannak vélte. Például az erdőnek olyan tisztására, amelyről nem tudta, hogy az a favágóknak mindennapos gyülekezési helye. Ugyancsak a 254. §. enyhébb szabályai szerint bűnhődik az is, aki tévesen hiszi, hogy járt helyen hagyja el tehetetlen gyermekét, holott az a hely pl. egy magános, minden lakója által véglegesen elhagyott ház kapuja. Az, aki olyan idegen dolognak eltulajdonítására törekszik, amelyről nem tudja, hogy — pl. a birtokos rendelkezéséből — máris az ő birlalatában van, lopási szándékkal sikkasztást követbet el. Az eset megfordítottja, ha valaki a saját birlalatában vélt, azonban a máséban levő idegen dologhoz nyúl. Ekkor is sikkasztásban bűnös, ha a dolgot bár tudtán kívül veszi el, de tudatos jogtalansággal tulajdonítja el. — Ezekre az esetekre és a hasonlókra egyébként tanulságosak Binding fejtegetései (Normen. II. 1045—1046.). Ő a két bűncselekményt egyaránt átfogó szándék lényegét az idegen dolog jogellenes eltulajdonításában találja meg és élesen bírálja (Natürlich müssen Gesetz und Gerechtigkeit vor der Typizitát Harakiri machen!). Belingnek (Die Lehre vom Verbrechen. 1906. 282—283.1 a „Typizitáten", a különálló, mereven zárt bűncselekménv-typusok elméletén sarkalló ezt az álláspontját: „So muss glatte Freisprechung desjenigen erfolgen, der mit Diebstahlvorsatz objektív unterschlagen, wie desjenigen, der mit Untérschlagungsvorsatz objektív gestohlen hat". Ha a tudva idegen területen vadászó, tudtán kivid a vadaskertben ejt el nem „gazdátlan" vadat (Magánjogi Törvénykönyv javaslata 568. §-a), époly kevéssé válik lopásban, illetőleg lopás kísérletében bűnössé, mintha vádaskertbeli vadat vélve elejteni, csupán gazdátlant zsákmányol. Azonban nézetein szerint, nincs akadálya annak, hogy az esetnek úgy az egyik, mint a másik változatában vadászati kihágásban nyíl váníttassé k 11 fin össé. Az említett esetekben elrejtett általános tétel megszövegezését ilyesformán lehetne megkísérlem: A büntető törvény ugyanazon cselekvési szabálynak (normánaki egyes eseteit gyakran azért teszi külön szabályozás tárgyává, hogy az elkövetési tárgy az elkövetési eszköz, az elkövetési módozat tekintetében különböző súlyosságúaknak értékelt esetekhez eltérő büntető szankciókat fűzhessen. Ilyenkor az egyes büntető rendelkezések területét egymástól elválasztó körülményben történt tévedés eredményeként az enyhébb büntetési tételt tartalmazó