Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - Az államtitok büntetőjogi védelméhez

57 sal megtud valamely rá nem tartozó titkos tényt. Ha ezt a tudomásulvételt csak megkezdte, de be nem végezte, épen hozzáfogott az erődítvény megtekintéséhez, az áruló üzenet meghallgatásához, kísérletről beszélhetünk mindaddig, míg a titok, a maga lényegében fel nem tárult elméje előtt. Ha pedig a bűncselekmény fejlődési menete még a tudomásszerzés megkezdéséig sem jutott el, előkészítő cselekményről van csak szó, mely itt is csak a törvényben külön kiemelt esetekben (60. §. 5. és 6. pont) büntethető. A „jogosulatlan megszerzés" el van követve a titkosnak ismert dolog birlalatba vételével, azaz a jogtalan elvétellel, eltulajdonítással, vagy az átadásnak fondorlatos vagy erőszakos kieszközlésével. Ép ezért, ha megszerzés más bűncselekménynek is eleme, az anyagi halmazat kizárásával a Btk. 95. §-a nyer alkalmazást. Ennek a megszerzési cselekménynek kezdete jelenti a kísérleti határ átlépését, a bevégzése, a tényleges hatalom alá vétel pedig a cselekmény befejezettségének beálltát. Ekkor talán még meg sem kezdődött a titoknak tudattartalmú elsajátítása, ennek még csak lehetősége, veszélye következett be. Az okiratnak, rajznak, modellnek jogtalanúl birlalatba vevője a burkolatot még fel sem bontotta, az írást nem olvasta el, a modellt nem vizsgálta meg. Talán ez nincs is szándékában, a tárgyat egyszerűen továbbítja a külföldi kémkedési központhoz, vagy más valakihez, aki a titoknak hasznát fogja látni. Esetleg a tulajdonképeni titoknak észlelésérc vagy megértésére egyenesen képtelen, a chiffret nem tudja megfejteni, az irat nyelvét nem érti, a tárgy jelentőségének megítélése felülmúlja műszaki tudását. Lehet, hogy a tárgy annyira jól rejti a titkot, hogy a be nem avatott arról sohasem olvashatja le. Még sem lehet az alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérletre vonatkozó szabályokat alkalmazni. Miért? mert amint azt tételül felállítottuk, a törvény kétféle cselekedetet tekint egyenlő értékűnek. így ha a titok kikémlelése nem is vette kezdetét és talán sohasem is vehette volna, a titkos tárgy megszerzése jogi teljességgel végbement. Ha pedig a titoknak önmaga előtt való felderítése nem is volt a jogtalan megszerző szándékában, hanem csak az, hogy a dolgot e célra másnak kezére játssza, ő mégis a tettesnek szerepét vitte és nem a bűnsegédét, mivel a jogtalan megszerzést saját tevékenysége eredményeként hajtotta végre. A titoknak illetéktelen személlyel közlése vagy illetéktelen személynek hozzáférhetővé tétele (60. §. 2. és 3. pont) is másként alakul, ha titkos ténykörülményről vagy titkos tárgyról van szó. Az előbbi esetben az a büntetőjogi eredmény, hogy a tényt más észlelte, megtudta, megértette, a másodikban, hogy a dolog illetéktelen személy hatalmába került. Ez utóbbi eredmény beálltához nem lényeges, hogy az új birlaló a dologhoz tapadó titkot egyúttal megtudja-e vagy valaha is megtudhatja-e. A tehetett kérdések fejtegetésének igazi célpontja azonban a 60. §. 1. pontjának területét a 67. §-étól elválasztó vonalak kijelölése.