Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1931 / 2. szám - Az államtitok büntetőjogi védelméhez
56 A titkos tárgynak illetéktelen kezekbe juttatására, mint az árulásnak legszembetűnőbb formájára gondoltak egyedül egyes régibb törvényhozások, gondolnak az újabbak elsősorban. így az 1893-as német törvény még csak dolgokat (Gegenstánde) ismer el elkövetési objektumokul. Ez rövidesen elégtelennek bizonyult, a tárgyat tökéletesen pótolhatja pl. annak hű leírása. Ezért előbb a Reichsgericht — szembetűnő in peius analógiával — a tárgy fogalmát kiterjeszti a tárgyak leírására, a róluk szóló híradásokra is. Azután az 1914. jún. 3-i törvény a Gegenstand mellé felveszi a tudósításokat (Nachrichten) is. Bár az utóbbiak tekintetében még mindig nem olyan szigorú, mint a „tárgyi" kémkedés irányában. A titkos tárgyaknak fentebb kiemelt gyakorlati jelentősége nemcsak a jogalkotás fejlődésében, hanem a jogelméletben is visszatükröződik, így Angyal kiemelkedő monográfiájában (A titkok védelme anyagi és alaki büntetőjogunkban. 1909.) kettősen határozza meg a titkok fogalmát, midőn a tudat közvetlen tárgyai (tünemény, jelenség, képzet, érzelem, gondolat stb.) mellé helyezi azoknak megtestesítőit is. (id. mü 8., 13.). Ugyanígy pl. Giesker, kit Angyal az említett müvében a 13. oldalon idéz. (... .sowie jede Verkörperung solcher Tatsachen.) Angyal továbbá (id. mű 15.) hasonló alapon választja szét a titok fajaiként az eszmei és tárgyi titkot, az utóbbinak egyik alfajaként a dologi titkot emelve ki. Finger pedig (Gerichtssaal. LXXXII. 129.) a titok vonatkozásai közt tesz megkülömböztetést, amely szerinte Vagy .,Gegenstándliches" vagy tudattartalom (Bewusstseinsinhalt). Visszatérve feladatunkra, a magyar tételes jog egyik részletkérdésének kifejtésére, most már lényegesen közelfekvőbbnek tűnbet fel az az értelmezés, amelyet az új törvény rendelkezéseiből kiolvashatni vélek. Eszerint a 60. §. utolsóelőtti bekezdése, amikor a titkos tények közt a tárgyakat is felsorolja, tudatosan eltér a nyelvhasználattól, amely — logikusan — csak esetlegesen tárgyakban megtestesített, tárgyakból megismerhető vagy tárgyakra vonatkozó egyes ténykörülményeket tekint titkoknak. Ezzel egybehangzik az elkövetési cselekménynek kettős megjelölése a 60. §. 1. pontjában. Az egyik, a titok „kikémlelése" ráillik a puszta tudattartalom bővítésére; a másik, a titok jogosulatlan „megszerzése" a titkos tárgynak birlalatba kerítése. Visszatér ez a kettősség a 60. §. 2. pontjának következő szavaiban: birtokában vagy tudomására. Tételes jogszabálynál fogva úgy az egyik, mint a másik eshetőségnél más az elkövetési cselekmény lényege, annak kezdő és végzőpontja, azaz az előkészítéstől és a befejezéstől elválasztó határkövei a közbeeső, azaz a kísérleti szaknak. A 60. §. 1. pontjának esetében a cselekmény vagy a titok kikémlelése vagy a titkot rejtő dolognak megszerzése. Kikémlel valamely tényt az, aki szándékos tevékenységgel, tehát nem puszta mulasztás-