Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - A vércsoportmeghatározások jelentősége és használhatósága és a vérnyomok vizsgálata. [Az Igazságügyi Orvosi Tanács véleménye.]

10 vércsoport vizsgálat eredményét bizonyítékként szerepeltetik, az utóbbiban szerepeltetését aggályosnak tartják. Bárha egy-egy esetben a vizsgálat értékes lehet, ma még az igazságügyi kormányzat beleszólását indokoltnak nem tartjuk annál kevésbbé, mert a polgári perben a bizonyítékok szolgálsatása kizárólag a felekre tartozik s ezért beavatkozásra mód sincsen. A felek által felkínált bizonyítékok elfogadása és értékesítése tekintetében a biró jogát korlátozni nem lehet. Ha az igazságügyi kormányzat — bár kötelező rendelkezés nélkül is — íigyelmeztetné a bíróságokat a vércsoportok felhasználásának lehetőségére, a figyelmeztetőnek tekintélye azokat a bizonyítékok között egyeduralkodókká tenné s fegyvert szolgáltatna azoknak, akik az apaság terhétől szabadulni akarnak. Az egyszerű figyelembe ajánlásnak következménye lehetne, hogy úgy, mint ahogy külfölön megtörtént, megindulhatna nálunk is a lezárt perek felújításának lavinája s gombamódra elszaporodnának azok a laboratóriumok, amelyek a vérvizsgálatokra — ellen nem őrizhető technikával felkínálnák magukat. Nézetünk szerint sem tiltó, sem ajánló, sem figyelmeztető általános rendelkezésre nincsen szükség, a kérdés kialakítását az életre kell bízni, a hiróság elé kerülő konkrét esetek elintézését pedig a biró határozatának kell fenntartani. Számba kell venni azt is, hogy a vércsoportok vizsgálata vérvételt követel. A vizsgálathoz szükséges vért felnőttek vizsgálásakor a könyökhajlat egyik gyüjtőeréből szokták venni, gyermekek vizsgálatakor a sarok megszúrásával szokták szerezni. Mindkét beavatkozás ugyan jelentéktelen beavatkozás, s olyan eset, amelyben az súlyosabb következményekkel járna, alig fordul elő; mindazonáltal az ördög nem alszik s ha ezer esetben nem történik baj, az bekövetkezhetik az ezeregyedik esetben. Az, hogy a vérvételnek mindkét módja tulajdonképen beavatkozás a megvizsgálandó egyén testi épségébe, kétségtelen, s így azt sem a felperes, sem az alperes, sem az, akit bűncselekménnyel gyanúsítanak, nem köteles tűrni és megengedni. Rábeszélésnek, kényszerítésnek nem lehet helye s aki ezeket- igénybe veszi, az esetleges következményekért felelősséggel terhelhető. Megtagadhatják a vérvételt az érdekeltek természetesen azért, mert) az igazság kiderülését akarják megakadályozni, de természetesen azért is, mert félnek testi épségük megsértésétől, s ezért igazságtalanság volna a megtagadásba a rossz szándékot belemagyarázni, ami pedig a felhasználást ajánló figyelmeztetés révén megtörténhetne. Ugyanazok az okok, amelyek a vércsoportok meghatározásának birói értékesítéséti polgári ügyekben megnehezítik és aggályossá teszik, fennforognak, sőt még szaporodnak a büntető ügyekben. Ajánlották és egy pár esetben fel is használták a vércsoport meghatározást az élet elleni bűncselekmények eseteiben azzal a kérdéssel, hogy a bűncselekmény színhelyén, egy bűnjelen, vagy a gyanúsítotton feltalált vérnyomok a sértett vérétől eredtek-e. A felhasználást épúgy, mint az apaság kérdésénél lényegesen korlátozza — még ha a meghatározás biztonsága kétségtelen volna is — az a körülmény, hogy egy-egy vércsoportba embereknek egész nagy tömege beletartozik