Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2. szám - A nemzetközi jog kodifikációja. 1. [r.]

54 közi jog olyan oldalán kezdenénk, amely ma, e tekintetben, a kodifikációnak legnagyobb akadályát képezi. Ezért nem is lehet csodálkozni azon, ha többen szemére vetik a hágai békekonferenciáknak, hogy tevékenységük legnagyobb részét a háborús jog szabályozásának szentelték s nem fordították minden erejüket a békejogának fejlesztésére. Kétségtelen, a hágai konferenciák hasznosabb munkát végezhettek volna, ha több időt szentelnek a békejogának, de ezek mellett nem szabad elfelejteni, hogy a fakultátiv választott bíráskodás és a nemzetközi viszályok békés szabályozása terén kitűnő munkát végeztek s tanácskozásaik eredménye a nemzetközi bíráskodásnak mindig alapkarfája fog maradni. A világháború után Washingtonban is összehívtak a fegyverkezés korlátozása érdekében egy konferenciát, amely szintén elfogadott egy-egy egyezményt a tengeralattjárók alkalmazása és a kémiai háború korlátozása tekintetében, ezek azonban a szükséges ratifikáció hiányában eddig életbe nem léphettek. Érdekes, lehet mondani ezen elvekből indíttatva, az amerikai nemzetközi jogi Intézet újabban csak a békejogára vonatkozó egyezmény tervezeteket dolgozott ki, s úgyszintén a Nemzetek Szövetsége által kiküldött kodifikációs bizottság sem tűzött napirendjére olyan kérdéseket, amelyek a háborús anyagot érintenék. Örömmel lehet észlelni, hogy a kodifikációs törekvések ez irányban fejlődnek s általában olyan kérdésekre szorítkoznak, amelyeket a kodifikációs munkát előkészítő nemzetközi organizációk, gyakorlati gondolkozású jogtudósok megjelöltek, s amelyeknek általános egyezményi szabályozása valamennyi állam közös érdeke. Így például: a diplomáciai kiváltságokra, állampolgárságra (kettős állampolgárság), idegenek javaiban és személyében okozott károkból származó nemzetközi felelősségre, a nemzetközi konferenciák eljárására, egyezmények szerkesztésére és kötésére, kiadatásra, területi vizekre stb. vonatkozó kérdések. Ezek a kérdések nem vonatkoznak sem a háborúra, sem a semlegességre, nem alkalmasak arra sem, hogy a közvéleményben lelkesedést, kíváncsiságot keltsenek, mégis nemzetközi szempontból olyan kérdések, amelyek általános érdekűek s nem felületes, de mély tanulmányozást kívánnak. Gyakran felvetődik a kérdés: vájjon a nemzetközi jog kodifikációja gyakorlatilag megvalósítható-e s nem utópisztikus minden olyan törekvés, amely erre a munkára vállalkozik; nem jelent-e egy hirtelen kodifikáció komoly nehézségeket, sőt veszedelmet a nemzetközi jog fejlődésére s ennek egész jövőjére? Vájjon a nemzetközi élet jelenlegi zavaros és kaotikus állapotában nem lenne tanácsosabb a jog kodifikációs rendezésével várni, annál is inkább, mert a nemzetközi jog, mai rendszerében, még erősen bizonytalan, szabályaiban és elveiben pedig forrásban, átformálódási periódusban van.