Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2. szám - A nemzetközi jog kodifikációja. 1. [r.]

55 Mert minden törekvésnek és irányzatnak, úgy a nemzetközi jog kodifikáció jának is megvannak az ellenfelei és védelmezői. Vannak, akik a kodifikációnak sajátos értelmezésével, utópisztikusnak jelentenek ki minden olyan törekvést, amely a nemzetközi jog kodifikációs rendezésére irányul. Szerintük ugyanis a kodifikációnak — mint Bulmerincq mondja — teljesnek kell lenni s minden esetre megoldást kell tartalmazni. Mivel pedig ez a nemzetközi jog jelenlegi állapotában lehetetlen, nem lehet komolyan kodifikációról beszélni. Ez a felfogás azonban — mint Visscher is nagyon helyesen mondja idézett munkájában — egészen helytelen és téves alapon épül fel, meri hiszen még azokban az országokban is, ahol pedig a nemzeti (belső) jog kodifikálását a lehető legnagyobb mértékben vitték keresztül, a jognak forrását nemcsak a kodifikált jog képezi kizárólagos módon, de mellette ott szerepel a szokásjog és a bírógyakorlat is. A mindennapi életből fakadó szükségletek, különböző egyéni érdekek s ezekből nap-nap mellett formálódó kapcsolatok, életviszonyok ugyanis annyira bonyolult jellegűek, sokoldalúak, hogy azoknak törvényhozási, úton való teljes szabályozása és rendezése úgyszólván lehetetlen. Éppen ezért az élet a törvényhozás mellett, mindig tág teret enged ezeknek szabályozására a szokásjognak és a birói gyakorlatnak is. Ha nem is ilyen mértékben, de sok tekintetben ugyanez áll a nemzetközi életre is, ahol az államok közötti kapcsolatókat, viszonyokat rendező jog (egyezményi v. szokásjog) kodifikációja soha sem jelentheti a még nyers és forrási állapotban lévő hatalmas joganyagnak teljes kodifikációját, hanem csak az általános szükségletnek, nemzetközi adottságoknak megfelelő részleges és fokozatos egyezményi rendezését. Engedjük meg, — mondják tovább a kodifikáció ellenségei — hogy egy fokozatos kodifikáció lehetséges, azonban az még sem ajánlható. A kodifikáció ugyanis — különösen nemzetközi jog terén — megakasztja a jog természetes fejlődését, mert a jog megmerevítésével a szokásjognak formálódását még csirájában elfojtja. A történeti iskolának ez az ellenvetése tagadhatatlanul sok igazságot foglal magában. A kodifikáció valóban akadálya a jog formálódásának, átalakulásának, de nem legyőzhetetlen akadálya, mivel a jognak kodifikáeióval teremtett merevsége időszakos revíziókkal sokat veszíthet jelentőségéből. Viszont a kodifikációnak emellett megvan az a tagadhatatlan előnye, hogy egyezményi szabályozással pontosan körülírja az érvényben lévő jogot s a nemzetközi jog terén bizonyos szilárdságot teremt az államok közötti viszonylatokban.9 A leg9 Alverez: La codification de droit inlernational Paris. 1912. 252. 1. és Considérations générales sur la codification du droit inl. aniericain Rio de Janeiro 1927. 28—32. 1.