Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2. szám - A nemzetközi jog kodifikációja. 1. [r.]

53 még messze van attól, hogy elérje azt a fokot, amely általában egy lassú és hosszú fejlődésnek, munkának a gyümölcse. A kodifikálandó nemzetközi jogi anyag ugyanis legnagyobb részben még nyers állapotban vagy átformálódási periódusban van s nem érett meg az egységes szabályozásra. Igaz, hogy a szokásjog megnyilatkozása nem egy tekintetben elég gyakori, de azok a szabályok, amelyek ebből a gyakorlatból fakadnak és alakulnak, még tökéletlenek. Ilyenek jelenleg a háborúra vonatkozó elvek és szabályok. Az utolsó évtizedben ugyanis a szárazföldi, tengeri és légi háború technikája óriási átalakuláson ment és megy keresztül, úgy hogy lehetetlen előre állást foglalni egy esetleges háborúban alkalmazandó fegyverek, lőszerek, eljárási módok stb. tekintetében. Annál is inkább, mert a nemzetközi jognak ez az az anyaga, amelyre nézve az államok kölcsönös bizalmatlansággal viseltetnek egymás iránt, s ide vonatkozó egyezményeket nem szivesen kötnek. Mégis, e nehézségek ellenére, a nemzetközi konferenciák nem egyszer kísérletet tettek a háború jogának részleges kodifikálására. A felmerült akadályok legyőzése s az eredmény érdekében azonban a legtöbb esetben két olyan eljárási módhoz kellett folyamodniok, amelyek — be kell vallani — többnyire siralmas eredményekre vezettek. Az egyik eljárási mód ugyanis abból állott, hogy a konferencia mindazokat a szabályokat, amelyekre nézve a konferencián résztvevő államok nem tudtak megegyezni, egyetlen egyezménybe foglalta s egyben felhatalmazta az államokat arra, hogy a konvenció ilyen és ilyen pontjára nézve fenntartással élhessenek, amelynek kellemetlen következményei eléggé szembeötlők. A második hágai konferencia a nemzetközi egyezmények e nagy fogyatékosságát orvosolni akarta s új eljárási módot fogadott el. A vitás anyagot ugyanis, amelyre nézve az egyes államok nem tudtak megegyezni, több részre osztva, egymástól független, külön-külön egyezményben szabályozta. Ennek eredménye pedig az lett, hogy egyes államok aláírtak bizonyos egyezményeket, mások ellenben nem. aminek természetesen az a további gyászos következménye lehet, hogy háború esetén egyik hadviselőfél kötve lesz olyan konvenció által, amely az ellenfelét vagy feleit nem kötelezi.8 Bár a háború szörnyűségei kívánatossá teszik a háborús eljárás szabályozását, borzalmainak enyhítését, mégis a nemzetközi jog kodifikációjának sikere érdekében szükséges hangsúlyozni, hogy az idevonatkozó egyezmények, a sajátos nemzetközi helyzet következtében, csak ártalmára lennének a kodiflkációnak. A kodifikáció ugyanis már magábanvéve is nagy dolog s mennyi nehézséget jelentene még az, ha ahhoz a nemzet8 Ch. de Visscher id. m. 434. 1.