Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2. szám - Dr. Juhász Andor elnöki évnyitó beszéde. Elmondotta a m. kir. Kúria 1930. január 7-én tartott teljes ülésében

48 vető elvi kérdésben is eltér amattól, anélkül, hogy az eltérés okait — indokolás hiányában — csak sejteni is lehetne. Az sem áll, hogy ez a javaslat tulajdonképen csak a jelenleg érvényben lévő szokásjogunknak a rendszerbe öntése. Csaknem minden fejezete tartalmaz újításokat, amelyek közül nem eggyel, nemkülönben egyes szokásjogi rendelkezések fenntartásával szemben máris komoly aggodalmak merültek fel. Igen örvendetes dolog, hogy az új javaslat világosság, áttekinthetőség és irályának kifogástalan magyarsága tekintetében előnyösen különbözik a korábbi munkálatoktól és épen ezért annak tanulmányozása üdvös hatással lesz a gyakorlati jogéletre. Szükséges azonban, hogy az új javaslattal, úgy a jogászi körök, mint a nagyközönség, főképen pedig bíróságaink behatóan foglalkozzanak s évek lassú és alapos munkájával készítsék elő a végleges szöveget, vagyis a tulajdonképi törvényjavaslatot. Erre az előkészítő munkára annál inkább szükség van, mert a bizottsági szöveg megjelenése óta az életviszonyok minden irányban lényegesen megváltoztak, részben még mindig forrásban vannak és a megoldandó kérdéseknek egész tömegét hozták felszínre úgy, hogy a magánjogi jogrendünk végleges törvényhozási szabályozására alkalmatlanabb időt, mint a mostanit, keresve sem lehetne találni. Csak a nyugodt és nem hajszolt előkészítés útján haladva fogunk ősi szokásjogunk helyett, annál tökéletesebb, a megőrzést érdemlő régi elveket fenntartó, viszont a jogfejlődés követelményeit is kielégítő, a magyar nép józan, egyszerű és világos észjárásához alkalmazott értékes magánjogi törvénykönyvet nyújthatni nemzetünknek. Főméltóságú m. kir. Kúria! Amikor mi most az új munkaév küszöbén a magyar igazságszolgáltatás létkérdésével foglalkozunk, ugyanakkor ezer sebből vérző hazánk ismét sorsdöntő napok, vagy talán órák előtt áll. Nemzetünk sorsával századok óta szervesen összeforrott legfelsőbb birói hatóságunk nemes hagyományai megengedik, hogy évnyitó előterjesztésem berekesztéséül egész testületünk nevében azzal a buzgó és alázatos fohásszal járuljak a Mindenható színe elé: hárítson el szerencsétlen hazánkról minden újabb igazságtalanságot és megpróbáltatást!