Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2. szám - A nemzetközi jog kodifikációja. 1. [r.]

49 A NEMZETKÖZI JOG KOD1FIKÁCIÓJA. Irta: Ajtay Gábor dr. Kodifikáció a nemzetközi jogban. A világháború után, különösen a győztes országokban, erős mozgalom indult meg a nemzetközi jog rendezése és fejlesztése érdekében. A mozgalom magyarázatát elsősorban abban találja, hogy a nemzetközi jog szabályai a világháború alatt számtalan esetben súlyos sérelmet szenvedtek, úgy hogy nem egyszer felmerült tudományos körök és a nagy közönség előtt az a kérdés: vájjon van-e nemzetközi jog, vannak-e olyan szabályok, amelyeket a nemzetek egymásközötti viszonylataikban — akár békében, akár háborúban — kölcsönösen tiszteletben tartanak? A világháború után megindult fenti mozgalomnak éppen ezért legfőbb vágya az, hogy a nemzetközi jog terén több bizalmat keltsen, több világosságot és biztonságot teremtsen, amelyet mindenekelőtt az általános nemzetközi elvek, szabályok jobb meghatározásával, világosabb körülírásával, sőt lehet mondani azoknak kodifikálásával vél leginkább elérhetni. Sokan a nemzetközi bíráskodásnak, mint a nemzetközi béke egyik pillérének, fejletlenségét és nehézkességét is a nemzetközi jog tökéletlenségében látják s annak sikeres működési lehetőségét a nemzetközi elvek és jogszabályok megszilárdításával vélik legkönnyebben megvalósíthatni. Szerintük ugyanis a nemzetközi jogi elvek és szabályok világos meghatározása és pontos körülírása alapfeltételét képezi a nemzetközi bíróságok sikeres működésének és a jó nemzetközi igazságszolgáltatásnak. Az írott jognak, véleményük szerint, mindig meg kell előzni a bíróságok felállítását, mert ezeknek működése csak akkor lehet eredményes, ha az már egy meglévő, kodifikált s általánosan elismert jog alapján történhetik. Valóban, ez volt egyik oka annak, hogy az Északamerikai Egyesült Államok nem csatlakoztak a háború után felállított Állandó Hágai Nemzetközi Bírósághoz. Ez azonban túlzott álláspont. Az államok belső, nemzeti ( létében ugyanis a bíróságok működése mindenütt megelőzte a jog kodifikáeióját. Ugyanígy van ez a nemzetközi életben is, abol a nemzetközi igazságszolgáltatás, a nemzetközi jog tökéletlensége ellenére, kétségtelenül fejlődést mutat. Igaz ugyan, hogy a jognak tökéletlensége erős béklyója a nemzetközi igazságszolgáltatásnak s nem egyszer visszatartja az államokat — különösen fontosabb érdeket érintő viszályok esetén — attól, hogy bizonytalan elvek vagy esetleg méltányosság alapján hozandó ítélet következményeinek tegyék ki magukat. Éppen azért meg lehet érteni, a megindult mozgalomnak azt a vágyát, amelynek végső célja a kormányokat megnyerni annak a törekvésnek,