Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 10. szám - A kisebbségek jogi helyzete a békeszerződések és más nemzetközi egyezmények értelmében

436 A szerző vizsgálódásainak eredményeként megállapítja, hogy a kisebbségi jog mindegyik érdekeli állam közjogában alaptörvénynek tekintendő annyiban, hogy magasabbrendű jogot foglal magában, mint a közönséges torvények. Valamennyi kisebbségi szerződés és deklaráció kijelenti ugyanis, hogy amennyiben a kisebbségi jog rendelkezései olyan személyekel érintenek, akik a faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartoznak, ezek a rendelkezések nemzetközi érdekű kötelezettségek és a Nemzetek Szövetségének védelme alatt lógnak állni. A szerző részletesen foglalkozik ezután a kisebbségi jogok védelmére szolgáló kétféle eljárással, és pedig a Nemzetek Szövetségének Tanácsa és az Állandó Nemzetközi Bíróság előtt folyó eljárással. Ez utóbbi szerinte a Nemzetek Szövetsége előli megindított eljárásba kapcsolódik úgy, hogy az ügy a Nemzetek Szövetsége elöli folyamaiban levő eljárás egyidejű beszüntetésével döntés végett az Állandó Nemzetközi Bíróság elé keiül. De nem elégszik meg a hatályos eljárási jog ismertetésével, hanem rendkívül behatóan tárgyalja a kisebbségi jogok védelmére hivatotl eljárás kialakulásának egész historikiimát, a különböző előadói javaslatokat, amelyek hol az egyik, hol a másik érdekeli állam érzékenységét igyekeztek honorálni. Vizsgálja azt a kérdést is. hogy mint") eszközök állnak a Nemzetek Szövetsége Tanácsának rendelkezésére avégből, hogy határozatának végrehajtását az érdekeli állammal szemben biztosítsa. Munkája további folyamán kimerítően, túlságos részletességgel ismertei i a szerző a Nemzetek Szövetsége elé terjesztett konkrét kisebbségi ügyeket, ezek közi a Joint Foreign Committee pf the Jewish Board oí Deputies and the Anglo-Jewish Association és az Alliance Israélite Universelle által :i magyar 19'20:XXV. t.-c. (numerus clausus) ügyében benyújtott panaszt, a bánáti és erdélyi magyar telepesek ügyéi, az erdélyi magyar op tán.sok földbirtokai kisajátításának ügyéi, az erdélyi egyházaknak a román iskolatörvény tárgyában emelt panaszát. A Nemzetek Szövetségének munkáját értékelve, a szerző rezignáltán állapítja meg. hogy a Nemzetek Szövetsége nem buzgólkodik azon, hogy a kisebbségekkel szemben elköveteti sérelmekéi alapos és tárgyilagos vizsgálat alá vegye és ezzel a kisebbségi szerződések megtartását biztosítsa. A Tanács a lényállás megállapításánál sohasem biztosította a sérelmet szemedéit kisebbséghez tartozók megfelelő közreműködéséi. Nem az ügy jogi megoldására, hanem annak lehetőség szerint való elsimítására törekszik. A munka utolsó fejezetében a szerző a kisebbségi jog reformjával foglalkozik. Kifejti, hogy míg a kisebbségi szerződések és deklarációk csak egyes államok nemzetközi kötelezettsége gyanánt állapítják meg azt, hogy kisebbségeikkel szemben bizonyos méghatározott magatartást tanúsítsanak, addig a világ közvéleménye a kisebbségi jogvédelem általánossá lételét kívánja. Szól azokról a különböző kongresszusokról, amelyek a kisebbségi anyagi jog reformjával foglalkoztak és erőteljesen hangoztatja, hogy az alaki kisebbségi jog a védelem hatályosabbá létele érdekében gyökeres reformra szorul. Ez a reform a különböző nemzetközi organizációk tanácskozásainak is állandóan visszatérő tárgya. Részletesen mél-