Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - Házassági perekben való ügyvédi képviselet

28 Hiszen anélkül, hogy a lassú, de kétségtelen haladást lekicsinyelnék, meg kell állapítanunk, hogy jelenlegi fejlettségi fokán a legszükségesebb „Kol­lisionsnorm"-ok igen labilis megfogalmazásán és némi szórványos jogse­gély-egyezményeken bizony még nem jutott túl. De másrészt addig, amíg két állam — Németország (1923.) és Norvégia (1926.) — kivételével sehol sincs tételes állami karteljog, nincs is mit nemzetközileg egységesíteni; azt viszont utópisztikus álmodozás nélkül valóban nem lehet várni, hogy amit a nemzeti törvényhozások nem tudtak eddig megoldani, a legislatura nélküli nemzetközi magánjog alkossa meg az egyes államok helyett és számukra. Szerzőnk — mint az általa fogalmazott és a pécsi egyetem nemzetközi jogi intézete részéről az International Law Association varsói kongresz­szusa elé terjesztett javaslatból kitűnik — nemzetközi gazdasági bíróság felállításától várja a kartelkérdésnek, mint legislativ problémának állam­közi alapon való megoldását. Az u. n. nemzetközi bíráskodás terén a múlt­ban és főleg a háború óta eltelt évtized alatt tett tapasztalatok, sajnos, nem igazolják valami nagy mértékben ezt az optimizmust. De meg bíró­ságot állítani fel ott, ahol nemcsak az anyagi jog, hanem még az alap­vető elvek egységes felfogása is hiányzik: filius ante patrem. Nemzetközi bíróságtól, amelynek judicaturája — hiába — inkább politikum, semmint igazságszolgáltatás, aligha várható egy még kereteiben sem kikristályo­sodott joganyag kiformálása. Nem meglepő tehát, hogy a varsói kongresszus határozata lényegi­leg negatívum: külön bizottság kiküldése a kartelszabályozás kapcsán felmerülő problémák, az idevágó jogelmélet, valamint a már fennálló jog­szabályok és bírói judikatura anyagának tanulmányozására. A még csak posztulátumként vajúdó karteljog előmunkálata és kiépítése eminenter civiljogi, nem pedig nemzetközi jogi probléma, amelyet csak az általános magánjogi doktrína és az egyes tételes magánjogi törvényhozások oldhat­nak meg, előreláthatólag hosszú évek munkájával. A módszer szintén inkább csak magánjogi lehet: először a kartel jelenségek magán jogilag kezelhető definíciójára, tényállásuk körülírására van szükségünk, amelyet bele kell tudnunk illeszteni a civiljogi rendszerbe, csak ezután határol­ható körül az állami beavatkozás terjedelme, amelyet viszont jogpolitikai és nemzetgazdasági meggondolások szabnak meg. És csak mindezek kielé­gítő megoldása után lehet szó a bírósági szervezeti és processuális vonat­kozások tárgyalásáról. Összhangban van ezzel, hogy Kelemen dolgozatának második, terje­delemben nagyobb felében elhagyja a nemzetközi jog számunkra egyelőre terméketlen talaját és „Innerstaatliche Probleme" címen dolgozata nagyob­bik és értékesebb felét a tételes jogrendszereknek szenteli. A magyar jog felett tartott szemle természetesen vajmi vérszegény eredménnyel kell hogy záruljon: a Magánjogi Törvénykönyv tervezetének 973. és 997. §-ai (szerződési semmisség turpis causa és dolus speciális esetén), az 1923. évi VI. t.-c. (tisztességtelen verseny) 1. §-a, a 77.000/1922. belügyminiszteri ren­delet (egyesületi feloszlatási jog), mindössze ennyi az, amit tételes jogunk a kartelek megrendszabályozására rendelkezésünkre tud bocsátani és iga-

Next

/
Oldalképek
Tartalom