Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 10. szám - A jelenkor jellemző jogi törekvései

394 életének minden mozzanata egy társadalmi milliöben érvényesül, amely közvetlenül vagy közvetve több-kevesebb érintkezésben áll a társadalom többi tagjának életviszonyaival. De áll mindez különösen a jogra, amelyről Klein Ferenc Die treibenden Kráfte der neueren Rechtsenwicklung (Reden, Vortráge, Aufsátze, Briefe, I. Bd. 401. s köv. 1.) c. értekezésében helyesen jegyzi meg, hogy „a jog minden békés célt szolgáló intézményünk között a leghatalmasabb, amelynek keze a legsúlyosabban nehezedik ránk. A nemzetgazdaság megrázkódtatásai, a politikai átalakulások, a szociális krizisek még áthaladhatnak egyes csoportok vagy egyének < felett anélkül, hogy közelebbről érintenék őket, de senki sem kerítheti el a jognak irányító és gátló hatását vagy befolyását". Mindez arra utal, hogyha az egyes mint társadalmi lény is felelősséggel tartozik nemcsak önmagának, hanem a társadalommal szemben is a tásadalom többi tagját érintő tényeiért, annál inkább e társadalmi felelősség érzetében kell keresnünk a helyes jog irányát és tartalmát. Éppen azért különös figyelemmel kell kisérnünk a jog alakulását és fejlődését, amely a társadalom kebelében sokszor öntudatlan tények szövevényeiből észrevétlenül megy végbe úgy, amint az ember sem veszi magán észre saját növését és lelki életének lassú átalakulását. Ha szemlét tartunk a társadalmak jogi életének jelenlegi viszonyai fölött, a következő szembetűnőbb jelenségeket, fejlődési és gondolatirányokat észlelhetjük. II. Mindenekelőtt a közjog és a magánjog viszonyában a római jog jus privátumának és jus publikumának a viszonyától lényegesen eltérő fejlődést észlelhetünk. Azt az ürt, amely az emberi egyedek és az állam között fennáll, különféle egyesületi, társasági és közösségi alakulatok töltik be, úgy hogy már Gierke Ottó egyéni és társadalmi jogra (Individualrechtre és Socialrechtre) osztja fel a jogot, amely felosztásban a közjog csak egy része a társadalmi jognak, amelyet mintegy a középen választ el úgy, hogy a társulati alakulatok egy része a szokásos felosztás szerint a magánjog, más része a közjog körébe esik (v. ö. O. Gierke Deutsches Privatrecht I. Bd. 26. s következő lap. Leipzig 1895.). Lényeges átalakulás érezhető magának az államnak fogalmi körében is, melynek mind szervezetére, mind céljára és feladataira nézve új eszmék és törekvések érvényesülnek. Hacsak azokat az eszméket és törekvéseket tekintjük is, amelyek szerint a szocializmus, a tascizmus és a demokrata társadalmi törekvések különböző irányai kívánják az állam fogalmát, szervezetét és feladatait átalakítani, szembetűnő, hogy az államélet terén a jog alapvető eszméinek forradalomszerű átalakulása folyik, amely az állam és a jog egymáshoz való viszonyát is közvetlenül érinti (v. ö. Hans Kelsen: Soziölogische und der Juristische Staatsbegriff; Tübingen 1928.). III. Különös jelentőséget nyertek a fejlődés szempontjából a