Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 10. szám - A jelenkor jellemző jogi törekvései

395 -Nemzetek Szövetségének megalakulásával kapcsolatos törekvések. Világtörténelmi jelenség, hogy az emberi társadalmakban állandóan élt az emberi egység, az emberi közösség gondolata s az annak megvalósítására irányuló törekvés. Ennek az eszmének megvalósítására irányuló tudatos vagy ösztönszerű törekvést láthatunk az ókor nagy hódítóinak világbirodalmaiban, a középkor római császárságának s római pápaságának törekvéseiben, a mohamedanizmus hódításaiban vagy az újabb korban V. Károly és Napóleon birodalmainak megalkotásában. Ez a törekvés azonban seholsem hozott létre teljes és maradandó jogi alakulást, a nagy birodalmak seholsem tudták az egész emberiséget egy közösségbe egybefoglalni s rövidebb-hosszabb lennállásuk után maguk is részeikre bomlottak fel. Az egységre törekvés megvolt a szellemi élet terén is, amint a nagy vallások terjeszkedéseiben láttuk. Ez az egységre törekvés sem sikerült s az emberiség vallásfelekezetekre van tagolva ma is, a valláserkölcsi eszmék közössége nélkül. Egyedül talán a tudomány az, amely szellemi téren az egész emberiségnek közös kincse lett vagy legalább is a művelődés terjedésévei egykor bizonyára azzá válhatik. Ami a politikai hatalmi téren közös birodalmak alkotása útján, valláserkölcsi téren közös vallási eszmék alapján nem sikerült, ezzel elentétben a jog terén fokozatosan látjuk érvényesülni az emberi közösség gondolatának megvalósulását. Amíg ugyanis a nemzetek nemzetközi közössége a politikai egyesítést célzó birodalmi alakulások megdőltével független nemzetek anarchisztikus jellegű társadalmává vált, amelyet csupán közös érdekek s az emberi társadalmak összetartozásának erkölcsi kötelékei tartottak fenn, lényeges haladást látunk a nemzetek jogi egységének megvalósulása felé a világháborút befejező békekötésekben megalkotott Nemzetek Szövetségének megalakulásában. Abban a kérdésben, hogy jogi szempontból miképen kell minősíteni a nemzetközi életnek ezt az új alakulatát, a nemzetközi irodalomban a legkülönbözőbb elméletekkel találkozunk. így például Schücking és Wehberg szerint a Nemzetek Szövetsége államszövetség. Liszt szerint célegyesület, Hatschek és Komarnitzky politikai szövetségnek, Fnuchille a szervezett államok közösségének, kiváló nemzetközi jogászunk Magyary Géza világszervezetnek minősíti azt. Ugy látom, valamennyi irónak igaza van bizonyos mértékben, de teljesen alig lehet osztani bármelyikük álláspontját, amennyiben a Nemzetek Szövetsége a létező nemzetközi jogalanyok egyik fejéhez sem sorozható. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy a szervezet főalkotói: az amerikai, az angol és a francia államférfiak és politikusok különböző elgondolásokból indultak ki a szövetség megalkotásában és különböző célokat igyekeztek megvalósítani az által. Epp azért a Nemzetek Szövetségének alkotmányában, az egyességokmányban nem domborodik ki határozottan e szervezet jogi jellege és különböző jogalanyok ismérveit tünteti az fel. Ily körülmények között leghelyesebbnek